Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

116 Dologjog. Kisajátítási kártalanítási eljárás csakis egyezséggel, vagy jogerős határozattal megállapított kisajátítási terv alapján indítható meg. (Curia 1905. jun. 26. 5742/905.) A kisajátítási terv tekintetében v. ö. alább 31., 36. §§.; az egyezségről alább 44. §. A tiszta jövedelem meghatározható, más adatok csak mint a tiszta jövedelem meghatározására szolgáló segédeszközök jöhetnek tekintetbe. Egészen helytelen tehát a szakértők becslése annyiban, a mennyiben a kisajátítandó tárgy tiszta jövedelmén kívül még az épületek, az udvar, a malomhoz tartozó legelő, híd, zsilip, regalejog s a malom-csatorna értékét és a malom-csatorna ásatási költségeit is számításba vették. Minth. azonban a szakértők az 5124 frt tiszta jövedelem alapján a kisajátítandó tárgy értéket különbözően számították ki, ennélfogva a középárt kellene kártanítási összegül megállapítani. (0. 84. ápr. 1. 1884. M. 303.) A kisajátítási szenvedett felek és a bíróság részéről kinevezett szakértők azon véleményére állapított becsérték, hogy a kisajátított részek területe a városhoz közel fekszik s jövőre házhelyekre is használható lesz, figyelembe vehető nem volt, mert a tv. 25. §-ának értelmében a jelen mivelési ág és a meglevő állapot szolgálhat becslési alapul és nem valamely beállható változás vagy a terület-testek értékének remélhető emelkedése; nem volt figyelembe vehető az sem, hogy városának jó piacza van s a terület ahhoz közel fekszik, mert az egyszerűen szántóföld gyanánt használtatik és nem állt kerti mivelés alatt, melynek terményeire nézve a piacz közelsége kiváló fontossággal bír. (C. 84. okt. 28. 2679. M. 304.) A helybeli árak, bérek és haszonbérek azért, mert Budaeörsön a nép felette ragaszkodik földjéhez és ez okozza a túlságos árakat, nem mellőzhetők, mivel a tényleges árak szolgálhatnak egyedül a kárpótlási összeg meghatározásánál alapul. (C. 85. jan. 20. 7856/84. M. 305.) A jövendőbeli esetleges értékemelkedés a tv. szerint figyelembe vehető nem lévén, csak az lehet irányadó, h. a kisajátítás tárgya a kisajátítás idejében a tjdonosra nézve mily értéket képvisel, ennek mhatározhatására pedig legbiztosabb adat annak a jövedelemnek a kipuhatolása, a melyben a tjdonos évenkint részesül és azután eme jövedelemnek a tőkésítése. A tjdonosra nézve valódi jövedelmet csak az képez, mely az összes kiadások levonása után fenmarad. Csak a kisajátítás idejében fenforgó körülmények jöhetnek az érték mhatározására tekintetbe és mert a jövedelem-bevallásnak czélzatos rosszhiszeműsége nem bizonyittatott. Hasonlóképen nem jöhetett figyelembe az a körülmény sem, hogy a város a 381. hr. sz. házért egyezségileg 10.000 frtot ajánlott: mert Sz. Márton ezt az ajánlatot el nem fogadta és így az a kisajátításra semmiféle kötelezettséget nem háríthat. A kamatok fokára és ezek fizetési idejének meghatározására nézve a m.-bíróság tvszerüleg határozott, mert a tjdonost illető kártalanítási töke után a törvény szerint a késedelmi kamatok járnak, de másrészt nem tartozik a kártalanítási töke után kamatot fizetni előbb, mintsem a kisajátítás tárgyát birtokba vette. (C. 92. jul. 19. 2998. M. 306.) A törvény által (2.'!., 25. SS.) előszabott kölcsönös irányehet szem előtt tartva, a meghallgatott szakértőknek, különböző kiindulási szemponton alapuló és eredmény tekintetében lényegesen eltérő véleményére, - tekintettel a kisajátítási törvény ót. S-ára. — a kártalanítási összegnek meghatározására nem alapitható, mert a nevezett szakértők a kisajátítási törv. 25. §-a ellenére számításba vették azon eladási szerződéseket is, melyek a megnyilófélben levő és részben építkezés alatt álló Teréz-körutba eső. a kisajátítástól már ment és szabályozott háztelkek iránt a legutóbbi időkben köttettek, melyek árainak emelkedésére tehát már a kisajátítási vállalat fokozatos létrejötte gyakorolt befolyást; mert továbbá, nevezett szakértők a kérdéses bázteleknek a kisajátítás folytáni megcsonkításából a fenmaradó résznek értékveszteségét következtették, a nélkül, hogy az értékveszteséget összegszerüleg meghatározták volna, és így tudni lehetne, hogy az általuk megbatározott kártalanítási összegből mennyi esnék az állítólagos értékveszteségre. (C. 86. jun. 1. 3035. M. 307.) A kártalanítási összegnek az 1881: XLI. t.-cz. 25. S-a érteimébem mhatározásának csakis a szakértők többségének a tényleges bérjüvede-