Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

Kiskoruság meghosszabítása. 403 ban is kötött. mivel az idegenek jogügyletekre való személves képessege azon törvények szerint bírálandó meg, a melyeknek az idegen, mint alattvaló van alávetve. ennélfogva a felp. az alp. mhosszabbitott kiskorusága idejében keletkezett A) a. kötelezvényből vele szemben jogokat annyival kevésbé nem menthet, mixel felp. maga sem állítja, h. a követelés olynemü volna, mint mely a kiskorunak nyujtott olyan, az életfentartáshoz szükséges dolgok kiszolgáltatásából merült fel, a melyekre nézve a fennállott kiskoruság sem menthetne a fizetesi kötelezettség alól. (91. jan. 29. 5682/90. M. 2149. ). Bpesti tábla: A válóperhez NB) alatt csatolt iparhatósági értesitvényből kitünik ugyan, hogy H. B. részére, kiskoruságának meghosszabbítása után iparigazolvány kiállíttatott, de mivel nevezettnek kiskorusága birói határozattal hosszabbittatott meg, ez a kiskoruság az 1881; LIX. t. -ez. 107. §-ában nyert felhatalmazás alapján 1881. nov. 9. 3. 63. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendelet 17. §-a értelmében csak az azt elrendelt volt bíróság határozatával szüntethető meg, mert a meghosszabbított kiskoruságnak birói határozattal történt megszüntetése előtt az. a kinek kiskorusága meghosszabbíttatott, teljeskorunak nem tekinthető, a miből önként következik, hogy reá nézve a vt. 1. s-a 2. bekezdése alkalmazást nem nyerhet s mert az az iparigazolvány kiállításának puszta ténye a meghosszabbított kiskoruságot hatálytalanná nem teszi: ezek szerint H. B. még abban az esetben sem birna szenvedö váltóképességgel, ha gyámja és az illetékes gyámhatóság beleegyezésével üzne önálló ipart. — C.: Hhagyja. (99. jan. 20. 7. ). Felperesek felülvizsgálati kérelmükben magok kielentik, hogy A. K. magyar honos s maguk sem vitatják, hogy abban az időben, midön a graczi cs. kir. tsz. nevezettnek a kiskoruságát meghosszabbi-totta, nem volt magyar honos, nem vitatják azt sem, hogy a felebbezés biróság részéről a perbeli kérdés eldöntésénél alkalmazott, az 1881: LX. t. -ez. 5. §-ában világosan kifejezett az a jogszabály, hogy valamely magyar honos személyes állapota tárgyában végrehajtható határozatot hozni kizárólag a hazai bíróságok hatáskörébe tartozik, fenn nem áll. Ezzel: szemben téves felpereseknek az az; érvelésük, hogy a jelen perben eljáró hazai bíróság a gráczi cs. kir. tsz. hatáskörét s a kiskoruság meghosszabbítása tárgyában hozott határozata joghatályának a kér bírálat tárgyává nem tehette s A. K. -nek önjoguságát meg nem állapíthatta. Mert a hazai bíróságnak az említett kérdések megbirálására kiterjedő joga magából a fentebb megjelölt törvényes jogsza bályból származik, minthogy máskülönben az említett tiltó rendelkezésnek az ország területén nem volna hatály szerezhető. De a képviselet kérdésének eldöntésénél nem bír jelentőséggel felpereseknek, a viszonosságra, a gyámhatósági illetékességre, s Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye árvaszéke kötelességének a terjedelmére kiterjedő érvelésük sem mert a személyes állapot kérdésében keletkező határozatokra nézve a viszonosság, a fentebb megjelölt jogszabály értelmében ki van zárva — mert nem az a kérdés, hogy A. K. felett annak kiskoruságában a gyámhatóságot illetékesen mely hatóság gyakorolhatta s hogy a gráczi gyámhatóságtól megküldött iratok átvétele után Pest-Pilis-Solt-. Kiskunmegye árvaszékére mily jog és kötelezettség hárult, hanem egyedül az a kérdés döntendö el, hogy a gráczi cs. kir. tsz. -nek A. K. személyes állapotára nézve hozott határozata birt-e oly hatályal, hogy A. K. -t önjoguságaban s cselekvőképességében korlátozhatja ? Ezt a kérdést pedig a felebbezesi bíróság annak alapján, hogy A. K. magvai honos - nagykoru, az itéletében megjelölt jogszabály alapján helyesen döntötte el akkép. hogy a gráczi cs. kir. tsz. -nek az ő kiskoruságát meghosszabbító határozata ellenére A. K. önjogunak tekintendő, s igy felperesek a képviseletre nem jogosultak. (c. 99. jan. 19. G. 175. ). A kiskoruság meghosszabbításának nincs helye, ha az illető egyén a pazarlásokat evek előtt követte el. ujabban azonban a vagyont veszélyeztető életmódját megváltoztatta (c. 5329/85. ). Felperes keresetét arra alapítja, hogy gyámoltja az 1880. évet megelőzőleg. A) alatti levele szerint, oly tetemes és vagyonával arányban nem álló adósságokba keveredett, melyek jövő anyagi létét