Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

404 1877: XX. t.-cz. A gyámsági és gondn. ügyek rend. koczkáztatják és igy a jövendő anyagi veszély csak az 1877 : XX. t.-cz. 8., illetve 9. §-a alkalmazása mellett hárittathatván el, a kiskorúságnak bizonytalan időre leendő meghosszabbításának szüksége állott be, mely kérelemhez a kiskorúnak nagybátyja, testvére és a tiszti ügyész is hozzájárult: tekintve azonban, hogy a kirendelt ügygondnoknak a gyámolt nagyanyjának nyilatkozatával is támogatott azon előadása, hogy Z. Alfréd az 1880.- évtől fogva ujabb adósságokat nem csinált s hogy azóta komoly, erkölcsös és irodalmi munkákkal kapcsolatos életmódot folytat és igy jövő anyagi léte veszélyeztetve nincsen, sem a gyám, sem a tiszti ügyész, sem a meghallgatott rokonok által kétségbe nem vonatott és ez irányban bármely uj adat fel nem hozatott: következve az 1877 : XX. t.-cz. 8. §-ában részletezett eseteknek jelenlegi fenléte annál kevésbé tételezhető fel, mivel nagykorúságának bekövetkeztét megelőzőleg, éveken át okot e keresetbeli intézkedés elrendelésére nem nyújtott: az alsóbirósági Ítéletnek megmásítása mellett, a kiskorúság meghosszabbítása iránti kérelemnek hely adható nem volt. (C. 1885. 5329.). Az alsóbiróságok megszüntették a meghosszabbított kiskorúságot két orvosszakértö (elmegyógyintézeti igazgatók) és számos tanú (köztük a házastárs) vallomása alapján, kik a felperest régen ismerik s ügyei önálló ellátására képesnek tartják. A Ouria a szülök ellenkező értelemben tett vallomása és az igazságügyi orvosi tanács azon véleménye alapján, hogy felperes elmebeli állapota nem változott, a keresetet elutasítja. (C. 1901. aug. 12. 5178.) A felperesi tanuk által bizonyított rendes életmódnak a tartania elég hosszú idő arra, hogy az 1877:XX. t.-cz. 9. §. utolsó bek. felsorolt eset fenforgása megállapíttassék és pedig annyival inkább, mert a kiskorúság meghosszabbításának az a rendeltetése, hogy a múló jellegű könnyelmű életmód általi tönkrejutástól óvassék meg a kiskorú, azonban annak meg kell szűnnie, ha a kiskorú huzamosabb időn át, mint jelen esetben is 1902. év óta rendes életmódot folytat, mert az bizonytalan időre, estleg egész életre fenn nem tartható és pedig annál inkább nem, mert a tékozlásnak bármikor eleje vehető az 1877 : XX. t.-cz. 28. §-a értelmében. Az a körülmény pedig, hogy a kiskorúnak elmeállapota milyen, az 1877. évi XX. t.-cz. 8. és 28. §-ának a rendelkezéséből kitetszöleg nem a kiskorúság meghosszabbításának a megszüntetése, ha nem csak a gondnokság alá helyezési eljárás keretében képezheti mérlegelés és döntés tárgyát. Ezek szerint megszűnvén az az ok, a mely miatt felperesnek kiskorúsága meghosszabbíttatott, az tehát az 1877 : XX. t.-cz. 9. §. értelmében megszüntetendő volt. (1905. márcz. 28. 8110/904.). 381. 10. §. A kiskorúnak személye fölötti felügyeletet a szülők, ezek nem létében a gyám gyakorolja. A kiskornak a szülök és a gyám iránt tartozó engedelmességre mindaddig, mig eltartásukról önmaguk nem gondoskodnak, vagy atyjokkal, illetőleg gyámjukkal házi közösségben élnek, házi fegyelem által szoríthatók. A házi fegyelem csak a kiskorú egészségére ártalmatlan módon gyakorolható. V. Ö. optkv. 139., 141., 142., 144., 145., 147—150., 152., 173., 177., 181., 196., 198., 211., 218., 255. §§. V. ö. alább 22., 37. §§. 7878 : V. t.-cz. 235. §. A 232. §-ban meghatározott bfintett*) li/.től tizenöt évig, a 233. §-ban meghatározott bűntett pedig: öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő: 2. ha a tetteis gyámságára, gondnokságára, tanítására, nevelésére, felügyeletére, gyógykezelésére vagy gondviselésére bizott személyen követtetett el,