Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

ÍI2 Az érvényes magyar magánjog forrásai. hatnak. 7. Az okiratok bizonyító erejéről. 8. Hogy mielőtt a bíróság előtt a per meg nem indíttatik, nem lehet tanút állítani, kivéve örök emlékezet okáról. 9. Az esküről. 10. A birák ítéletéről. 11. A felebbezésröl. 12. Az elért jogban való elégtétel adásról. II. K. 1. cz. A házasságról és házassági ügyekről. 2. A javaknak végrendelet nélkül való háramlásáról. 3. A gyámságokról. 4. A hagyatéknak szülök és gyermekek közt való megosztásáról. 5. A végrendeletekről. 6. A hagyományokról. III. K. 1. cz. Pénz és egyéb dolgok kikölcsönzéséről és azok visszaadásáról. 2. A zálogjogról és zálogbavételröl. 3. A hitelező jogáról és az adós ellen.jogáról. 4. A bérletről; munkabérről és szolgálatról. 5. A letett dologról. 6. Az adásvevésröl, elbirtoklásról és elévülésről. 7. A kezesekről. 8. A választott birákról és szerződésekről. 9. Oktalan állatok okozta kárról és szenvedett károsodásról. IV. K. 1. cz. A nyilvános bíróságokról és a kínvallatásokról. 2. A lopásról és rablott jószágokról, 3. Az emberölésekről. 4. A büntetés lefizetéséről vagy az engesztelésröl. 5. A káromló beszédekről. 6. A hamisságról és oly dolgokról, amelyek az embert tisztességtelenné teszik. 7. A házasságtörésröl és a kurválkodásról. 8. A gonosztevők és az elitélt személyek vagyonáról és javairól. A szászok e külön jogát az erdélyi törvények mindvégig tiszteletben tartották és az alább (28. 1.) idézett 1691. évi Diploma Leopoldimxm is kifejezetten megerősítette. Az osztrák polgári törvénykönyvnek az országnak korábbi erdélyi részeiben életbeléptével (1. alább 33. 1.) a szászok külön joga is elvesztette hatályát és azóta csak a törvénykönyv hatálybalépte előtt kötött házasságok vagyonjogi kérdéseiben alkalmazható (1. alább a házassági vagyonjogi kérdések tárgyalásánál). 3. A szokás. 42. Hk. Elöbesz. 10. czim. Mi a szokás és mik szükségesek annak megerősítésére? Most már a szokásról (consvetudo) kell értekeznünk. Holott is tudni való, hogy a szokás erkölcsökből származott az a jog. a mely, törvény hiányában törvény gyanánt szolgál. És egyre megy, hogy irásba van-e foglalva, avagy a meggyőződésben él; mivel a törvényt is az okosság javalja. Továbbá, ha a törvény az okosságon alapszik, akkor törvény mindaz, a mi az okosság szerint megáll: csakhogy a vallással megegyezzék, a rendhez illő legyen és az üdvösségre szolgáljon. Szokásnak mondjuk pedig a közönséges megszokottságtól, és emberi gyakorlatnak azért, mert közönséges gyakorlatban van. 1. §. De a szokást (a mi czélunkhoz képest) világosabban ekkép határozhatjuk meg: a szokás az a jog, melyet erkölcseivel hoz be az, a ki közhatalmával törvényt alkothat. Ezért esik a szokás is a jog elnevezése alá. És ha a fejeddelem meghagyja, hogy a jogszabályok szerint kell itélni, akkor a biró meghozhatja ítéletét a szokás és az illető hely statútumai szerint is. A mint megfordítva, a szokás elnevezése alá esik a közönséges jog is. Miért is, ha ki keresetében szokást említ az alatt ugy látszik a közönséges jogot is értette. 2. S. Helyi szokást akármely nép hozhat be. De hogy a szokás erőre kapjon és erőben maradjon, arra egy és más szükséges. 3. S. Először: hogy okszerű legven. Okszerű pedig akkor, ha a jog czélja felé tör és halad. Az egyházi és isteni jognak czélja a lélek boldogsága. A polgári jognak czélja pedig a közjó. I'eyanazért a szokás, ha a lélek boldogságára törekszik, az egyházi és isteni jog szerint okszerű: ha pedig az örökkévaló czéllal ellenkezik, okszerűtlen. A polgári jog szerint pedig, okszerű a szokás, ha a köz:óra törekszik. És mive! erre nézve nincsenek különös szabályok, mondd, hogy a természeti joggal, a nemzetek jogával, vagy a tételes joggal nem ellenkező szokást. Okszerűnek tekintjük, 4, s, TV pünfiiogy a jog-ak alapja az, okosság