Vargha Ferencz (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal (Budapest, 1901)

134 Bűnvádi perrendtartás 206—210. §§. 1. a terhelt fel- vagy lemenő ágbeli rokona vagy sógora, unokatestvére vagy ennél közelebb oldalrokona, bázastársa vagy jegyese, házastársának testvére, testvérének házastársa, örökbefogadó vagy nevelőszülője, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, gyámja, gondnoka, gyámoltja vagy gondnokoltja, még pedig a házastársi vagy sógorsági viszonyban levőkre nézve tekintet nélkül arra, hogy fennáll-e még az a házasság, melyen ez a viszony alapszik; 2. az ügyvéd, a közjegyző, az orvos, a sebész, a gyógyszerész, a szülésznő és segédjök arra nézve, a mit valaki a hivatásukkal járó bizalomnál fogva titoktartás kötelességével bizott reájok, hacsak a megbízó őket a titoktartás alól fel nem mentette. 206. §. A 20,"). §-ban felsorolt egyének kihallgatásuk előtt, vagy a mikor a kérdéses viszony kiderül, Hgyelmeztetendök, hogy nem kötelesek tanúságot tenni. Erre tett nyilatkozatuk jegyzőkönyvbe veendő. Az ilyen tanú a kihallgatás folyamán is kijelentheti, hogy nem kíván vallani. Ha az imént enilitett figyelmeztetés elmaradt, illetőleg a tanú kifejezetten le nem mond a mentesség jogáról, vagy a figyelmeztetés és a lemondás a jegyzőkönyvbe felvéve nincs, a vallomás semmis. 207. §. Ha a tanú több terhelttárs közül csak egyhez vagy egyesekhez áll a 205. §. 1. pontja alatt megjelölt viszonyban : a tanuságtevést a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás el nem különíthető. 208. §. A tanú nem kötelezhető vallomásra vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá vagy hozzátartozójára (20,"). ^. 1. pontja) jelentékeny kár vagy szégyen hárulna. 200. §. A tanúságtétel megtagadásának oka szükség esetén valószínűvé teendő. A valószínűvé tétel eskü által is történhetik. IV. A kihallgatás. 210. §. A kihallgatás egyenkint történik. Ha ugyanabban az ügyben több tanú hallgatandó ki, egyik sem lehet jelen a másiknak kihallgatásánál.