Vargha Ferencz (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal (Budapest, 1901)

Bűnvádi perrendtartás 211—273. §§. 135 A kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetendő a tanú, hogy köteles legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta és teljes valóságot vallani és hogy vallomását esetleg esküvel kell megerősítenie. A tanú arra is figyelmeztetendő, hogy ha valótlanul vallana, a büntető törvényekbe ütköző cselekményt követne el. Ezután megkérdezendő a tanutói a neve, kora, szülő- és lakóhelye, családi állapota, vallása, foglalkozása, a terhelthez, valamint az ügyben egyénként érdekeltekhez való viszonya, továhhá az is, hogy az eljárás tárgyául szolgáló hüncselekmény következtéhen nem szenvedett-e kárt. 1. Tanúkihallgatás a nyomozás vagy vizsgálat során vagy megkeresés, illetve megbízás folytán: Baumgarten : 34. és 114. sz. a. 211. §. Az általános kérdések után a tanúnak alkalom adandó arra, hogy mindazt, a mit az ügyről tud. összefüggőleg elmondhassa. A további kérdésekkel arra kell törekedni, hogy a mutatkozó hézagok pótolva s a bizonyítás tárgyát tevő körülmények, és különösen a tanú tudomásának alapja felderítve legyenek. Olyan körülmény felemlítése, melyet még csak a tanú feleletével kellene megállapítani, lehetőleg kerülendő. Ha a 125. második bekezdése esetében a kihallgatást teljesítő közeg azt befejezettnek találja, a közreműködésre jogosított felek, illetőleg képviselőik pótkérdések feltevését indítványozhatják. Az indítványban megjelölt kérdéseknek a tanúhoz való intézése csak akkor tagadható meg, ha a törvénybe ütköznek, vagy ha kétségtelen, hogy mind a vád, mind a védelem szempontjából jelentéktelen körülményre vonatkoznak. 212. §. A tanú élőszóval köteles feleletet adni. A kihallgatást teljesítő közeg megengedheti, hogy a tanú. ha ez emlékező tehetségének támogatására szükséges, a feleletadás előtt írásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg. 21.3. §. Ha a vallomással valamely személy vagy tárgy azonossága állapítandó meg, a tanú ezeknek leírására szólítandó fel; a személy vagy tárgy csak ezután mutatandó meg neki.