Vargha Ferencz (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal (Budapest, 1901)

124 Bűnvádi perrendtartás 192. §. zék a szembesítést és azt csak akkor alkalmazzák, ha arra a tényálladek tisztázása érdekében feltétlenül szükség van, vagy ha tartani lehet attól, hogy a szükséges szembesítés a bíróság által eszközölhető nem lesz. 62. §. Ha a rendőri hatóság kénytelen a szembesítést eszközölni, egyidejűleg csak két terhelt, illetőleg csak a terhelt és egy tanú szembesíthető. Tanuk közül is kettőnél több egyidejűleg és egynél több körülményre nézve nem szembesithetők egymással. A terhelt ama kívánsága, hogy terhelt-társával, vagy valamely tanúval szembesittessék, a rendőri hatóság által teljesítendő, ha az nem okoz nehézséget. Ha a szembesítés a terhelt felismerése, vagy ugyanazonosságának megállapítása végett eszközöltetik, ez esetben a terhelt mindig többekkel együtt állítandó a tanú elé. 63. § A terheltnek a B. P. 205. §-ának 1. pontjában emiitett hozzátartozói a terhelttel csak akkor szembesithetők, ha ezt maga a terhelt kívánja. L31. !?• A tanukkal felvett jegyzőkönyvekbe csak a bűnvádi eljárás szempontjából fontossággal bíró vallomásaik veendők fel s a jegyzőkönyvekben világosan kitüntetendő, hogy a tanuknak vallomásai közvetlen észleleteiken, avagy csak mások közlésein alapulnak és ez esetben kik azok, kiktől ezen észleleteket, illetve értesüléseket s mily módon szerezték. 132. §. Ha a tanuknak magatartása, vallomásának tartalma vagy netalán ismert múltja a tanúvallomás értékét kérdésessé teszi, joga van a kihallgatást eszközlő hatósági tagnak ezen tanú előélete után is tudakozódni, és esetleg a vallomás értékének megítélésére szolgáló adatokat és körülményekéi a jegyzőkönyvben megemlíteni. 133. §. Ha a tanuk egymással szembesittettek, az egymás szemébe mondottak lehetőleg szószerint jegyzőkönyvbe veendők. 131. A tanoknak egymáshoz, a sértetthez., a feljelentőhöz vagy a terhelthez való viszonya a jegyzőkönyvben világosan feltüntetendő, valamint az. is, hogy az arra jogosítottak a tanuságtevés alóli mentességre figyelmeztetve lettek. 180. g. Tanút vagy terheltet a rendőri közeg jegyzőkönyvileg nem hallgathat ugyan ki, de kötelessége ezeket is kikérdezni és ezen kikérdezés eredményéről, valamint saját észleleteiről vagy tapasztalatairól a hatóságnak azonnal akár élőszóval, akár írásban jelentést tenni. Fontosabb esetekben köteles a rendőri közeg a terhelt, vagy tanuk nyilatkozatairól az általa észleltekről s tapasztaltakról írásbeli feljegyzéseket tenni. 2. Gs. u. 113. §. Mindegyik sértettet és tanút lehetőleg egyenként, a másiknak távollétében kell kikérdezni. Tanuk gyanánt ki nem kérdezhető : n) a lelkész, arra nézve, a mit vele a gyónásban vagy egyébként a titoktartás egyházi kötelessége alatt közöltek; b) a védő arra nézve, a mii terheli vele mint védőjével tudatott; c.) a közszolgálatban levő vagy abból kilépett égvén, ha a tanúságtétellel megsértené a hivatali vagy szolgálati titoktartás kötelességét és e kötelesség alól őt az. illetékes felebbvaló hatóság tel nem mentette. A tanuzás kötelessége alfil mentesek és ha felelni nem hajlandók, a sértetteket is beleértve, ki nem kérdezhetők : 1. a terheltnek fel- vagy lemenő ágbeli rokona vagy sógora, unokatestvére \agy ennél közelebb oldalrokona, házastársa vagy jegyese, házastársának testvére, testvérének házastársa, örökbefogadó vagy nevelőszülője örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, gyámja, gondnoka, gyámoltja vá«v gondnokoltja, még pedig a házastársi vagy sógorsági viszonyban levőkre nézve tekintet nélkül arra, hogy fennáll-e még az a házasság, melyen ez a viszony alapszik ; 2. az ügyvéd, a közjegyző, az orvos, a sebész, a gyógyszerész i szülésznő és segédjök arra nézve, a mit valaki a hivatásukkal járó bizalomnál fogva titoktartás kötelességével bízott reájok, hacsak a megbízó őket a titoktartás alól fel nem mentette. 6 Az 1. és 2. pontban felsorolt egyének kikérdezésük előtt vaiiv mikor a kérdéses viszonj kidéiül tanúságot tenni. Az ilyen tanú erül. ftgitelmeztetendők, hogy nem kötelesek a kikérdezés folyamán is kijelentheti, hogy nem kiván felelni; de más tanú vagy sértett sem kényszeríthető hogy a csendőrség előtt vallomást tegyen, a miért a U2. §. harmadik "és > ii'ra.