Vargha Ferencz (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal (Budapest, 1901)

Bűnvádi perrendtartás 102. §. XIII. FEJEZET. A tanuk. I. A tanuk idézése és a tanuzás kötelessége. 192. §. Tanuk gyanánt, a mennyiben kihallgatásuk szükségesnek mutatkozik, megidézendők mindazok, a kikről fel lehet tenni, hogy a bűncselekményről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal bíró ténykörülményekről közvetlen észleleten alapuló tudomásuk van. Mindenki, a kit tanukép megidéznek, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, köteles megjelenni és tudomása szerint tanúságot tenni. 1. R. u. 57. §. A nyomozás során a rendőri hatóság által mindazok megidézhetök és a tényállás érdekében meg is idézendők és kihallgatandók, a kikről fel lehet tenni, hogy a tényállásról, terhelt bűnösségéről vagy ártatlanságáról és általában a bűnvádi eljárásra fontossággal biró körülményről tudomással bírnak. A rendőri hatóságok igyekezzenek tehát a nyomozás során mindazokat kinyomozni s kihallgatni, a kik a fentiekről közvetve vagy közvetlen tudomással birnak. 58. g. Kihallgatandók mindazok a tanuk is, kik önként jelentkeznek, vagy a kikre a nyomozás során bárki részéről hivatkozás történik. Ha azonban egy-két tanúnak kihallgatása vagy tetten érés, terhelt beismerő vallomása, bűnjelek megtalálása által, vagy más módon a tényállás annyira ki van derítve, hogy annak alapján a kir. ügyészség a vád emelésére vagy nem emelésére kellőleg tájékozva van, az összes tanuknak kihallgatása nem szükséges és ez esetben elégséges, ha ezeknek kiléte és holtartózkodása a nyomozási iratokban feltüntettetik. 59. (j. A tanuk idézésére, elővezettetésére, a tanúságtétel iránti kötelességre, az az alól való mentességre, a tanúság tehetősétől való kizárásra vonatkozó rendelkezések a B. P. XIII. fejezetének I., II. és III. részében foglaltatnak. Ezek közül különösen figyelembe veendők, hogy a tanút idéző levélben ki legyen fejezve, hogy ki nem mentett elmaradás esetében elővezetés jön alkalmazásba, hogy továbbá a rendőri hatóság a nyomozás során kihallgatott tanuktól vallomásaikra esküt nem vehet ki, valamint a megidézésnek nem engedelmeskedő, vagy a tanuságtételt törvényes indok nélkül megtagadó tanukkal szemben a 194., 195. §'§-okban felsorolt kényszerítő eszközöket — az elővezetést kivéve — és büntetéseket nem alkalmazhat, hanem ezeknek elrendelése, illetve a tanuk megbüntetése végett köteles a vizsgálóbíróhoz, vagy ha ez távol van, a legközelebbi járásbiróhoz fordulni. A kellő megidézés daczára meg nem jelent, vagy a kihallgatás helyéről engedelem nélkül eltávozott tanú elővezettethető. 00. S. A tanuk kihallgatásánál a B. P. XIII. fejezetének IV. részében foglalt rendelkezések, a rendőri hatóság által eszközölt tanúkihallgatások alkalmával is szigorúan megtartandók. 61. §. A terhelt más terhelttel vagy tanúval, valamint tanuk egymással, ha egymástól lényegesen eltérő vallomást tettek és az ellentmondást nem lehet másképpen tisztába hozni, már a nyomozás során is szembésithetők. Minthogy azonban szembesítésnek rendszerint csak a bíróság előtt van helye, és minthogy a szembesítés által a terheltek egymás vallomásáról és a tanuk bemondásáról értesülnek, — mi könnyen a későbbi bünvizsgálat sikerét kockáztathatja, — a rendőri hatóságok lehetőleg mellőz-