Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 11 hozta meg az ítélőtábla azt a végzést, amely szerint a felfüggesztett büntetések végrehajtását elrendelte és az iratokat az összbüntetés tárgyában való határozathozatal végett az erre illetékes elsőfokú bírósághoz visszaküldte. A védő érvelése szerint, ha az elsőfokú bíróság nem utasította volna el a felfüggesztett büntetések végrehajtása iránt tett indítványt és azokat nyomban összbüntetésbe foglalta volna, úgy a felfüggesztett büntetések végrehajtása kérdésében hozott elsőfokú határozat is a m. Kúria érdemi felülvizsgálati alá került volna az összbüntetés kérdésében hozott határozat felülvizsgálata kapcsán, és miután a hatáskör kérdése nem tehető ilyen esetlegességektől függővé, lényegileg ez a kérdés a m. Kúria hatásköre elől vonatott el, az ítélőtábla végzése pedig hatáskörsértéssel hozatott és ezért az elsőfokú bíróság további eljárásának alapjául vehető sem volt, mert az elsőfokú bíróság hatáskörét saját maga is köteles vizsgálni. Ez az érvelés nem helytálló. A felfüggesztett büntetések végrahajthatóságának kimondása tárgyában hozott törvényszéki végzés ellen bejelentett felfolyamodás felülvizsgálatára az ítélőtábla hivatott és döntése ellen további perorvoslatnak nincsen helye. Az a körülmény, hogy a közvádló a felfüggesztett büntetések végrehajthatóságának kimondása iránt tett indítványával kapcsolatosan egyúttal a büntetések összbüntetésbe foglalását is indítványozta, a perjogi helyzeten annál kevésbbé változtat, mert az elsőfokú bíróság az összbüntetés kiszabása tárgyában nem határozott és az ítélőtábla sem foglalt állást ebben a kérdésben, hanem az iratokat e kérdésben való további eljárás, nevezetesen a közvádló további indítványának illetékes elbírálása végett küldte vissza az elsőfokú bírósághoz. A védő azt is felhozza, hogy az elsőfokú bíróság határozatát, a fentiektől eltekintve, azért sem alapíthatta volna az ítélőtábla szóbanforgó végzésére, mert az összbüntetés kiszabása tárgyában tartott tárgyaláson felolvasva nem lett, továbbá, hogy az ítélőtábla végzése a Bp. 7. §-ában foglalt rendelkezésre való figyelemmel nem kötötte az elsőfokú bíróságot. Ez az érvelés szintén nem alapos. A Bp. 518. §-ának 6. bekezdése csupán az összbüntetésbe foglalandó ítéletek felolvasását rendeli el, ami a törvényszéki tárgyaláson megtörtént. A táblai végzés a felekkel közölve volt és annak tartalma sem tétetett vitássá, ennélfogva az a körülmény, hogy a táblai végzés még külön nem lett felolvasva, nem tekinthető az elsőfokú ítélet megsemmisítésének alapjául vehető alaki sérelemnek. A Bp. 7. §-ában foglalt rendelkezésre is alaptalanul hivatkozik a védő, mert ez a törvényhely nem az ítélőtáblának törvényes hatáskörében meghozott és az előzők során érintett végzésére vonatkozik.