Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 111 követelés kielégítésére szolgáló vagyonát hitelezője részére hozzáférhetet­lenné tette azáltal, hogy lakása föbérleti jogát és ezzel együtt a vele szemben lefoglalt követelést is vádlottra ruházta át és az ezután esedékes házbér­részletek felvételét a vele közös háztartásban élő vádlottársának engedte meg, a követelésnek bírói úton történt lefoglalásáról tudva, tehát szándéko­san előmozdította azáltal, hogy a vádlottársával való előzetes akarati egyetértésben a főbérlői jogosultságának reá való átruházásához hozzá­járult, s az esedékes albérlői díjakat felvette, — a vádbeli hitelsértés bűntettében való bűnsegédi bűnrészesség alkotó elemeit valósítja meg. A hozzáférhetetlenné tétel alatt ugyanis általában oly tevékenységet kell érteni, amellyel az adós kielégítési alapul szolgáló vagyonát oly helyzetbe hozza, amely akár átmeneti, akár végleges akadályát teremti meg annak, hogy a hitelező azt kielégítése céljából igénybe vehesse. Már pedig a sértett­nek arra kényszerítése, hogy követelésének biztosítását a vádlott-társra történt jogátruházás után az albérlőkkel szemben kísérelje meg, a kielégí­tésnek átmeneti akadályát mindenképpen megteremti, de esetleg végleges akadályát is, ha az albérlők munkanélküliség vagy bármilyen okból elő­álló munkaképtelenség esetében lakbérüket megfizetni képtelenek, vagy keresetük annyira lecsökken, hogy az ellenük vezetendő végrehajtás siker­telen marad. Az irányadó szempont különben is a hitelsértés tényelemeinek meg­valósulásánál az adósnak külső magatartásában megnyilvánuló az a szán­déka, hogy a maga előnyére a sértett követelési jogának kielégítését meg­hiúsítsa. Ez a szempont pedig a vádlottak esetében sikeresen érvényesült, mert a lakás föbérleti jogának II. r. vádlottra történt átruházásával a sértett nem jutott a 25 pengős albérleti lakbérhez. B. III. 259/1945. — 1948 február 7. 95. Egységes bűncselekmény miatt emelt vád álapján nem lehet helye, részben elítélésnek, részben pedig félmentésnek. A vád egysége ezt kizárja. Bűnösségnek egyes ingókra meg nem állapítása az indo­kolásra tartozik. Btk. 333. §. Bp. 324. §. 4. bek. A budapesti ítélőtábla : Indokok : Téves az elsőfokú bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, mely szerint vádlottat a vádnak a >>30 db mosószappan

Next

/
Oldalképek
Tartalom