Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

112 Büntetőjogi döntvénytár és több más ingó dolog« eltulajdonítása miatt emelt része alól a Bp. 326. §-ának 2. pontja alapján külön felmentette. Ugyanis az államügyészség az írásbeli vádindítványában foglalt vád szerint, mely a végindítványban előterjesztett váddal azonos, vádlott ellen a vádindítványában részletesen felsorolt valamennyi ingó eltulajdonítása, miatt egyrendbeli, a Btk. 333. §-ábá ütköző, a Btk. 336. § 3. pontja és a Bn. 48. § I. bek. 2. tétele szerint minősülő lopás bűntette, tehát egységes bűncselekmény miatt emelt vádat. Már pedig ilyen esetben nem lehet helye, részben elítélésnek, részben pedig felmentésnek. A vád egysége ezt kizárja. Az állandó bírói gyakorlat szerint, ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg valamennyi vádbeli idegen ingó dolog eltulajdonítása tekintetében, úgy annak megállapítása, hogy mely vádbeli ingók eltulajdonítása nyert bizonyítást és melyiké nem, hogy. tehát a vádlott bűnössége mely ingókkal kapcsolatban van kimondva és melyekre vonatkozóan nem volt kimondható a Te. 112. §-a értelmében csupán az indokolásra tartozik. Ezért az érintett felmentő rendelkezés az elsőbírói ítélet rendelkező részéből mellőzendő volt. B. X. 7403/1948. — 1948 szeptember 28.