Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogv döntvénytár 87 A vádlott műhelybeli fagépmunkás, akinek formaruhája nincs, ilyen viselésére jogosultsága sincs és a cselekmény elkövetésének idején ilyent nem is viselt. Figyelemmel a fenti ténykörülményekret az ítélőtábla magáévá tette »z elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a vádlott cselekményének elkövetésénél közhivatalnoki jellegét nem használta fel : cselekménye tehát a Btk. 336. §-ának 9. pontja szerint nem minősül. A megállapított, az ítélőtábla által is a fenti kiegészítéssel elfogadott tényállás szerint vádlott 2 mázsa lignitet vitt el jogosulatlanul szolgálatadója birlalatából, annak tudta és beleegyezése nélkül, melynek mázsánkénti értéke sértett előadása szerint 15 forint, összesen tehát 30 forint. Az értékre és az eltulajdonított ingó tüzelőszer voltára tekintettel és figyelemmel a 8.960/1946. M. E. számú rendelet l.§-ára (55.000/1946.1. M. sz. rendelet 1. táblázat 15. sorsz.) vádlottnak ezen cselekménye a Bn. 51. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágás törvényes fogalmát merítette ki. Igaz ugyan, hogy a vádlott a téves minősítés miatt perorvoslattal nem élt. Azonban figyelemmel a Bp. 387. §-ának 2. bekezdésére, mely szerint: a vádló részéről, habár a vádlott terhére bejelentett perorvoslat « vádlott javára is használtnak tekintendő, úgyszintén a Bp. 385. §-ának végbekezdésére : az elsőfokú ítéletnek a vádlott cselekménye minősítésére vonatkozó része a Bp. 385. § 1. b) pontjában meghatározott anyagi semmisségi okból mégis megsemmisítendő és vádlott a Bn. 51. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágásban lett volna bűnösnek nyilvánítandó. A cselekmény azonban az idézett § 2. bekezdése szerint csupán magánindítványra üldözendő, viszont szabályszerű magénindítvány törvényes határidőben előterjesztve nem lett. Igaz ugyan, hogy a feljelentés a szolnoki állomásfőnök részéről nyomban a cselekmény elköveUése után megtörtént, az állomásfőnök részéről tett feljelentés érvényes magánindítványnak azonban csak a felettes hatóság jóváhagyása mellett tekinthető. Már pedig a sértett államvasutak képviselőjének a fellebbviteli főtár" gyaláson előterjesztett nyilatkozata szerint vádlottnak megbocsátott' megbüntetését nem kívánta és őt az államvasúti közszolgálatban visszatartotta, amiből következik, hogy az állomásfőnök által tett feljelentés a felettes hatóság jóváhagyását nélkülözi abban a vonatkozásban, hogy a vádlott ellen munkaadója a Bn. 51. §-ába ütköző terhére megállapított tulajdon elleni kihágás miatt magánindítványt kívánt volna előterjeszteni. Minthogy ezek szerint a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok forog fenn, az elsőfokú bíróság ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában írt anyagi