Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

84 r # Büntetőjogi döntvénytár jogi álláspontja az, hogy a 8.400/1946. M. E. számú rendelet 1. §-a 3* bekezdésének c) pontjában írt rendelkezés, a bejelentési kötelezettség alól való mentesülés feltételeként a kegyeletből őrzött tárgyaknál csupán azt kívánja meg, hogy azok használati tárgyak legyenek, de nem szük­séges, hogy azokhoz kegyeleti érzés is fűződjék s így az sem, hogy az ily tárgyak- őrizője pontosan fel tudja sorolni kitől, mily tárgyat, vagy tárgyakat őriz kegyeletből. Ez a védői érvelés téves és az a rendelet szövegének és értelmének félremagyarázásán alapszik. < N A helyes értelmézés szerint ugyanis ahhoz, hogy valamely aranytárgy kegyeleti tárgynak tekintessék, szükséges, högy ahhoz a tulajdonosnak olyan kegyeleti érzése fűződjék, amelyet valamely elhalt hozzátartozója iránt érez, akinek az aranytárgyhoz valamilyen személyes kapcsolata volt s hogy ezt az aranytárgyat éppen ebből a kegyeleti érzésből folyóan őrizze. Nem állapítható meg ilyen kegyeleti érzés annál, aki az őrizetében levő aranytárgyakra vonatkozóan nem tudja pontosan külön minden tárgynál megjelölni, hogy azok kitől származnak, s hogy azokat melyik elhalt hozzátartozója iránt érzett kegyeletből őrzi. Ha valaki — akár emlékezőtehetségének elhomályosulása folytán, akár más egyéb okból —­nincs tudatában annak, hogy az őrzött aranytárgynak melyik elhalt hozzátartozójával volt személyes kapcsolata, akkor ezekhez a tárgyakhoz fűződő kegveleti érzése nem is lehet. Nem minősül tehát valamely arany­tárgy kegyeleti érzésből őrzöttnek pusztán azért, mert az, örökségből származik. Hozzájuthat ugyanis valaki örökség útján az örökhagyó által csupán értékmegóvás céljából őrzött (thesaurált) vagy más olyan arany­tárgyakhoz is, amelyekhez — az esetleg előtte ismeretlen örökhagyónak semmi személyes kapcsolata nem volt, amelyhez tehát őt kegyeleti érzés nem fűzheti. S. Bern át né sem a nyomozás során, sem a főtárgyaláson nem tudta, a tulajdonául elismert egyes aranytárgyakra vonatkozóan hatá­rozottan és pontosan megjelölni, hogy azokat melyik elhalt hozzátar­tozója iránt érzett kegyeletből őrzi. Ennek tudata és ismerete nélkül pedig az aranytárgyak reá nézve kegyeletből megőrzötteknek nem te­kinthetők. De nem tekinthetők személyes használatra szolgálóknak sem, figyelemmel az azonos célt szolgáló aranytárgyaknak nagyobb számára és egy részénék nem is női használatú célt szolgáló minőségére. A S. Józsefné őrizetére bízott törtaranyra és 5 drb. karikagyűrűre vonatkozóan is azt vitaija a védelem, hogy azokat is kegyeletből meg­őrzöttnek kell tekinteni, mert azok a deportálásból haza nem tért S. Sándornó tulajdonát képezték s így azok a S. Sándcrné két gyermekére nézve kegyeletből őrzött aranytárgyaknak tekintendők. Ez az érvelés téves.

Next

/
Oldalképek
Tartalom