Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

e Büntetőjogi döntvénytár 83 mentesül a bejelentési kötelezettség alól, ha őt magát fűzik kegyeleti érzések az aranytárgyhoz. 8.400/1946. M. E. sz. r. 1. §. A rn. Kúria: Indokolás : A bűnösség megállapítását a védelem azért sérelmezi, mert álláspontja szerint a vádlottak birtokából lefoglalt ,csszes aranytárgyak és pedig S. Józsefné tulajdonául elismertek, reánézve személyes használatra szolgálóknak, a sógornője tulajdonát képező, megőrzés céljából átvett, valamint az özv. S. Bernátné tulajdonául elismert aranytárgyak pedig kegyeletből őrzöttekntek tekinthetők és ez okból a bejelentési kötelezettség alá nem estek. A védelem jogi álláspontja szerint azt, hogy valamely aranytárgy személyes használatra szolgálónak tekinthető-e, nem az dönti el, vájjon azt a tulajdonosa, vagy birtokosa valóban használja-e, hanem csupán az, hogy az aranytárgyak, annak aki azokat birtokában tartja, a szükségletét nem haladják-e meg és vagyoni helyzetére, valamint a szokásra és divatra is figyelemmel használhatja-e azokat anélkül, hogy külső körülmények arra engednének következtetést, hogy azokat csupán spekuláció céljából őrzi. Ez a védői érvelés csupán abban a vonatkozásban fogadható el, hogy nem feltétlenül szükséges valamely aranytárgynak állandó, mindennapos használata ahhoz, hogy az, személyes használatra szolgálónak minősüljön, annak eldöntésénél azonban, hogy a valakinek tulajdonában vagy birtokában levő és általában — objektive — személyes használatra alkalmas aranytárgyak, reá vonatkozóan is személyes használatra szolgálónak minősülnek, nem a szokás és divat szolgálnak irányadóul ; hanem esetenként az összes aranytárgyak mennyiségét, minőségét és a személyi és vagyoni körülményeket kell figyelembe venni. E szempontok figyelembevételével a S. Józsefné tulajdonául elismert 231 gr. összsúlyú aranytárgyak reá nézve személyes használatra szolgálónak nem tekinthetők. Ezeket az aranytárgyakat ugyanis a vádlott férjétől, a deportálásból vissza nem tért S. Józseftől még az 1944. év folyamán vette át megőrzésre, és azokat 1945 tavaszán adta át vádlottnak, aki ekkor helyezte el a páncélszekrényben és beismerése szerint azóta sohasem használta s csupán azért tartotta, hogy értékét megóvja arra az időre, ha szüksége lesz rá. Ezeket az aranytárgyakat a vádlott bírói kérdésre egyenként pontosan felsorolni nem is tudta, azok közül csupán néhányat tudott megjelölni. A beismerésének az értékelésén nem változtat az a későbbi — újabb kérdésre — tett s az előzővel ellentétes nyilatkozata, mely szerint az aranytárgyakat »nem értékmegőrzésért* tartottat A S. Bernátné" tulajdonául elismert és védekezése szerint kegyeletből őrzött 4l0 gr. összsúlyú aranytárgyakra vonatkozóan a védelem 6*