Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

(BPN. 32. §, BP. 434. §, 379, 384. § 4. p. Te. 101. § 3. p. 17. BN. 30. §.) A m. Kúria : az ítélőtáblának a semmisségi panaszok visszautasítása tárgyában hozott végzését a Bp. 379. §-ának negyedik bekezdéséhez képest a Bp. 384. § 4. pontjában meghatározott alaki semmisségi okból megsemmisíti s a semmisségi panaszok elfogadása tárgyában a határozathozatalt saját hatáskörébe vonva, a semmisségi panaszokat visszautasítja. Indokolás: I. A közvédő és a vádlott felfolyamodást jelentett be az ítélőtáblának a fellebbviteli főtárgyaláson hozott ama végzése ellen, mellyel a nevezettek részéről az ítélőtábla ítélete ellen bejelentett semmisségi panaszokat, mint a törvényben kizártakat visszautasította. A felfolyamodás alapos. A Bpn. 32. §-ának rendelkezése szerint ugyanis az alsófokon eljárt bíróság csak az elkésetten, vagy arra nem jogosult egyén részéről használt semmisségi panaszt van jogosítva visszautasítani, míg a törvényben kizárt semmisségi panasz visszautasítására a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdéséhez képest a Kúria hivatott. Ennélfogva az ítélőtábla hatáskörét túllépte azzal, hogy a törvény szerint kizárt semmisségi panasz visszautasítása tárgyában határozott s ezért azt a határozatát a Kúria hatáskörsértés okából megsemmisítette és a semmisségi panaszok el- vagy el nem fogadása kérdésében a határozathozatalt a saját hatáskörébe vonta. Te. 101. §-ának 3. pontja szerint csakis a Bn. 49. §-ának első bekezdése alá eső lopással kapcsolatos orgazdaság bűntette esik az egyesbíró hatáskörébe, s mint ilyen a perorvoslat tekintetében a II. Bn. 30. § korlátai közé, ellenben az az orgazdaság bűntette, mely a Bn. 49. §-ának második bekezdésébe ütköző lopás bűntettével függ össze, mind a hatáskör, mind a perorvoslat szempontjából, mint társas elintézés alá tartozó cselekmény értékelendő. (B. I. 948/1946. sz. - 1946 július 13.) 50. Iratellenesség fogalmának értelmezése. (II. BN. 33. §.) Indokolás: Valamely ténymegállapítás akkor áll ellentétben az iratok tartalmával, — tehát akkor iratellenes — ha a bizonyítékul felhasznált vallomás tartalma és értelme nyilvánvalóan nem az, amit annak az alsóbíróság tulajdonít. Nem iratellenes ezek szerint a tényállás akkor, amidői az 50