Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

47 §-a, illetve a 9590/1945. M. E. számú rendelet 14. §-a folytán alkalmazandó 2. §-a alapján megszünteti. A bűnügyi költséget az államkincstár teihére utalja. Iyidokolás : A 200/1945. számú rendelet 1. §-ának első bekezdése hatályon kívül helyezte az 1939 : IV. tc.-et és annak alkalmazását megtiltotta. Ugyanazon rendelet 3. §-a pedig elrendelte, hogy a felhozott törvénybe ütköző cselekmény miatt indított bűnvádi ügyeket meg kell szüntetni. A 9590/1945. M. E. sz. rendelet 14. §-a szeiint a 2 —6. §§ ok rendílkezéseit a 200/1945. M. E. sz. rendelet 3. §-a alá tartozó esetekben megfelelően alkalmazni kell. A 9590/1945. M. E. sz. rendelet 2. §-ának második bekezdése akként rendelkezik, hogy a felsőbb bíróság előtt folyamatban levő ügyben az első bekezdés intézkedéseit a közvádló indítványának beszerzése után megfelelőer alkalmazni kell. A rendelet azonban nem tartalmaz intézkedést arra vonatkozóan, hogy mi történjék akkor, ha a másodfokú bíróság ítéletét már meghozta, de az a vádlottakkal közölve nem volt, viszont a főállamügyész az ítéletben megnyugodott, így perorvoslat érvényesítve nincs. A másodfokú ítéletnek a vádlottakkal való közlését kizárja az a körülmény, hogy a jelen ügyben a 200/1945. M. E. sz. rendelet folytán bűnvádi eljárásnak egyáltalán nincs helye már csak azért sem, mivel a 9590/1945. M. E. sz. rendelet 14. §-a folytán alkalmazandó 3 §. első bekezdéséből kitetszőleg az 1939 : IV. tc. alá eső cselekmény miatt való elítélései meg '* nem történtnek kell tekinteni. Úgyde vádlottaknak ítélethirdetésre való idézése vagy padig a másodfokú ítéletnek a perorvoslati jogra való figyelmeztetés mellett vádlottakkal való közlése a bűnvádi eljárás folytatását jelentené. Jogorvoslat hiányában azonban a m. Kúriának tulajdonképpen felülvizsgálati jogköre nem lévén, az úgy nem is kérdhetne a Kúria dörtése alá. Ezt az álláspontot támasztja alá a Bpn. 31. §-a folytán alkalmazandó Bp. 387. § első bekezdése és a Bp. 394. § első bekezdése is. Ezek szerint a felülvizsgálat — kivéve a hivatalból figyelembe veendő semmist ségi eseteket, csak az ítéletnek perorvoslattal megtámadott intézkedéseire szorítkozik s az összes perorvoslatok visszavonása esetében feli lvizsgálatnak még hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok miatt sincs hetye. Az előadottakra figyelemmel a jelen ügy nem tekinthető a Kúria előtt elintézés alatt állónak. Ennek folyományaképpen pedig a Bp. vonatkozó rendelkezéseinek szigorú alkalmazása mellett az ügy voltaképpen visszaküld:ndő volna az ítélőtáblához, mint ahol az az idevaló felterjesztés előtt elintézés alatt állott. Kiemeli a m. Kúria, hogy semmi perrendi akadálya nincs annak, mikép az ítélőtábla, melynek a már fentebb kifejtett okból az adott esetben nem áll módjában a Bp. 425. §-ban írt eljárás lefolytatását elrendelni, — hivatkozott két rendalet szellemének megfelelően — ami az ilyen ügyekben való eljárás azonnali megszüntetését célozza — úgy az első bíróság által