Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

A] láthatta hova szúr, továbbá, mert a szúrás önmagában nem is volt halálos, amennyiben az eredményt tőle független körülmény, az utólag fellepett fertőzés idézte elő. A vádlott cselekménye tehát nem szándékos emberölésnek* hanem halált okozó súlyos testi sértés bűntettének tényekeméit állapítja meg. A panasz nem alapos. Azokból a valónak elfogadott tényekből, hogy vádlott a sértettet a kezében volt és ölésre felette alkalmas eszközzel, közvetlen közelből, hátulról a bal hátsó hónalj vonalban, a lapocka táján, tehát a nemes szerveket fedő testrészen szúrta meg, nyilvánvaló, hogy az akkori látási viszonyok és a közvetlen közelség mellett a sértett alakját, valamint annak nemes szerveket fedő felső testrészét, a törzset is jól látta, következéskép a törzsre intézett szúrást kifejezetten arra irányítottan tette meg. Minthogy pedig az emberi élet kioltására alkalmas eszközzel a nemes szerveket fedő testrészre, a törzsre mért szúrás oly nagy erej ű volt, hogy a 18. cm. hosszú pengéjű kés 6—7 cm mélyen hatolt a mellüregbe és az erős döfés a sértett két bordáját is eltörte és a használt szennyes eszközzel a mellüregbe vitt fertőző csirák gennyes m íllhártyagyullaclást és a halálos eredményre vezető általános vérmérgezést idéztek elő ; e tényekből a Magyar Kúria arra következtet, hogy a vádlott szándéka, — legalább is eshetőleges?n — a sértett megölését is felölelte, mert az események legapróbb részleteire is visszaemlékező és teljes öntudatánál volt, meglett korú értelmes vádlottnak az élet közönséges tapasztalata alapján tudnia kellett és tudta is, hogy egy 18 cm hosszú pengéjű konyhakéssel az emberi test nemes szerveket fedő törzsére, nagy erővel intézett szúrás alkalmas lehet a halálos eredmény előidézésére. Az a körülmény pedig, hogy a szúrás azért vált halálossá, mert a használt eszközzel fertőző csirák jutottak a szúrt sebbe és ez vezetett a halálos kimenetelű általános vérmérgezésre és hogy az o'vosszakértő véleménye szerint a fertőzés fel nem lépése esetén a 20 napon túl gyógyiüó sérülés mellett a sértett esetleg életben maradhatott volna, a cselekmény minősítése szempontjából azért közömbös, mert az elkövető a szándékos bántalmazás eredményéért akkor is felel, ha az eredmény nem kizárólag az elkövető cselekményéből állott is elő, az ölési szándék fennforgásának megállapítására pedig elégséges, ha a tettes abban a tudatban cselekszik, hogy a bántalmazás folytán a halálos eredmény is előállhat. (B. I. 788/1946. sz. - 1946 július 6.) 43. Fegyverhasználat jogosságának kérdése államrendőrnél; csak elfogásra irányúihat, de nem a szökevény megölésére. Államrendörnél büntetlen előélet nem enyhítő körülmény ez alkalmaztatásának feltétele.