Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

42 (BTK. 279 §, 1932 : XXXIII. t. c. 1 §, 185100/1932 B. M.) A m. Kúria : a semmiségi panaszokat elutasítja. Indokolás. A vádlott és a közvédő a bűnösség megállapítását azért tartják tévesnek, mert a vádlottnak mint rendőrnek parancsa volt a sértett letartóztatására. De mert a sértett előle menekült, többszöri felszólítására sem állott meg, ezért ő csak a szolgálati szabályok szerinti kötelességét teljesítette, amidőn riasztó lövését megtette s így a találat csak a véletlen közrejátszása volt. A panasz azonban nem alapos. A valónak elfogadott tények szerint a vádlott ama cs3lekménye, hogy a D. M. közvetítésével kapott utasítás végrehajtása közben előbb a szobában, majd az udvaron, tehát mindkét esetben a zárj; helyen tartózkodó és a való tények szerint a teljessn f3gyvertelen és ellenállást meg ssm kísérelt sértettre két lövést tett a vitatott f3gyverhasználatot indokolttá egyáltalán nem tette. A vádlott ugyanis hetedmagával, az utca, az udvar és a lakás tervszerű körülzárásával vonult fel a sértett elfogására s így annak menekülése útját minden oldalról megf 3lslŐ3n elzárta. Az utcán, az udvarban és a lakásban a megfelelő számú őrség gondos elhetyezése folytán a figyvzrtelen sértett elfogása fegyverhasználat nélkül is foganatosítható lett vohia annyival is inkább, mert a szobában az ágy alatt elbujt sértett elfogása az ott megjelenő vádlott ós az elfogásban segítségére álló további két őrszem által már bent a szobában fegyverhasználat nélkül is, és akadálytalanul lett volna foganatosítható. Ugyanez a lehetőség az udvaron már annál is inkább fennforgott mert a konkrét helyzetben — az első lövés után — vádlottban a fegyverhasználat jogosságának kérdése már fel ssm merülhetett, illetve vádlottnak módjában állott világosan látnia, hogy a vélt fegyverhasználati jogát is egyelőre már kimerítette, mert sértett az első lövés után a menekülni próbáláson kívül újabb fegyverhasználatra más újabb okot nem szolgáltatott, ebben pedig éppen a vádlott által ugyanezen alkalommal pár pillanattal •előbb a lábán okozott lőtt vérző ssb (első lövés) hathatósan és föltétlenül eredményesen akadályozta, figyelemmel arra is, hogy éppen a vádlott már előzetesen a sértettnek elfogására kiv3zényelt további négy őrszemet is megfelelő helyekre állította, ami t alj es bi aony ossággal 1 shetetlenné tette a sértettnek a még mindig zárt helyről való további menekülését. Tehát semmi kétség nem fór hozzá, hogy vádlottnak módjában állott azonnal megítélnie, hogy szolgálati köt élességének taljesítését újabb fegyverhasználat nélkül el nem hárítható semmi komoly akadály nem gátolja. A fegyverhasználatra tehát sem a lakószobában, de az udvaron sem volt szükség, a vádlott tehát a 185.100/1932. B. M. sz. rendelet 10—16. §-aiban írt fegyverhasználati rendelkezéseket elkerülhetetlen szükség beállta nélkül lépte túl.