Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

Ez ellen az ítélet ellen a közvádló és a vádlott semmisségi panaszt jelentett be. Ezeket a semmiségi panaszokat a m. Kúriának Sopronba kitelepített tanácsa felülvizsgálta. A m. Kúria a 49/1946. M. E. számú rendelet 8. és 9. §-ai értelmében, a Sopronba kitelepített tanácsa által hozott ítéletet semmisnek nyilvánította és az eljárást erre való tekintet nélkül folytatva jelen bűnügyet újabb felülvizsgálat alá vette. Ennek során viszont, a 320/1946. M. E. számú rendelet 1. §-ának b) pontjában és 2. §-ában foglalt rendelkezések folytán a bűnvádi eljárást megszüntette. A vádlott terhére megállapított bűncselekményre ugyanis az 1921 : III. tc. rendelkezései ma már nem alkalmazhatók, mert az 1946 : VII. tc. 12. §-a a felhívott törvényt hatályonkívül helyezte. Ennélfogva vádlottat a Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezésre való figyelemmel, a vád és következményei alól fel.kellene menteni, feltéve, hogy terhére a tettazonosság keretén belül, más joghatályos törvénybe ütköző bűncselekmény nem állapítható meg. A m. Kúria megítélése szerint a vádlott terhére megállapított kijelentések alkalmasak lennének a fegyveres erő sérelmére elkövetett és felhatalmazásra hivatalból üldözendő becsületsértés megállapítására, amelynek üldözéséhez szükséges felhatalmazás is megadatott. Ámde a m. Kúria úgy, látja, hogy vádlott cselekménye csekély súlyú. Kijelentéseit ugyanis régen, ittas állapotban tette és azok éle inkább B. Z. és társai ellen irányult, nem pedig a magyar honvédség ellen. Ilyen körülmények között, figyelemmel az időközben bekövetkezett demokratikus átalakulásra is, vádlott cselekményének megtorlását a közérdek nem teszi szükségessé. A most kifejtettek alapján a m. Kúria osztja a legfőbb államügyésznek azt a jogi álláspontját, hogy vádlott cselekménye a 320/1946. M. E. számú rendelet 1. §-ának rendelkezései alá vonandók és attól csak annyiban tért el, hogy az eljárás megszüntetését nem a felhívott törvényhely a) pontjára, hanem annak b) pontjára alapította, mert a honvédség nemcsak a demokratikus átalakulás előtt uralmon volt politikai rendszer, helyesen annak rendelkezésére álló intézmény, hanem egyúttal a magyar nép egyik intézménye is volt és így mindig az eset körülményeitől függ, hogy az annak sérelmére elkövetett becsületsértésnek vagy rágalmazásnak a megtorlása a mai demokratikus államrendszer szempontjából kívánatosnak mutatkozik-e vagy sem és evvel kapcsolatban esetenként bírálandó el, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a korábban uralmon volt politikai rendszer, vagy a magyar nemzet egyeteme ellen irányult-e. (B. I. 168/946. sz. 1946 máj. 16.) 29