Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

23 Idegen fizetési eszköznek vagyonbefektetésre vásárlása nem meríti ki a nyerészkedési célzattal megszerzés fogalmát — csak kihágás. (1922 : XXVI. tc. 1. §. 1. bek. 1. pont, 2. bek. 1. tétel. 310/ 1937. M. ,E. számú rendelet.) A m. Kúria : az uzsorabíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel vádlottat az 1922 : XXVI. tc. 1. §. első bekezdésének 1. pontjában meghatározott és a második bekezdés 1. tétele szerint minősülő fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés bűntettében bűnösnek mondotta ki, a 7070/1941. M. E. sz. rendelet 5. §.-ának első bekezdése alapján megsemmisíti, vádlottat a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján felmenti. A m. Kúria elrendeli a bűnjelként lefoglalt dollár bankjegy visszatartását és ennek elkobzása iránt a 310/1937. M. E. sz. rendelet 2. §-ában megjelölt kérelem előterjesztése végett az iratoknak az államügyészséghez megküldését. Indokolás : A vádlott azt vitatta, hogy a dollárokat nem üzérkedés oéljából vette. Ez az érvelés helytálló. Külföldi fizetési eszközöknek a Magyar Nemzeni Bank megkerülésével magánforgalomban beszerzése ugyanis csak akkor meríti ki az 1922 : XXVI. tc. 1. §-ának 1. pontja szerinti üzérkedés fogalmát, ha a beszerzés nyerészkedési célzattal, továbbadás végett történt. A megállapított tények szerint B. L. a háborús viszonyok folytán növekvő áruhiány miatt nem tudta pénzét a textilkereskedéséhez szükséges árukba fektetni és a pengő értékének csökkenésétől tartva, értékállónak vélt dollárokat és arany ékszereket vásárolt s ezeket — a lefoglalásukig eltelt hosszú idő alatt a pincéjében elásva tartotta. Ezekből a tényekből pedig arra kell következtetni, hogy vádlott a dollárokat nem nyereséggel való továbbadás céljából, hanem vagyonának az esetleges értékcsökkenéstől megóvása végett szerezte be. Vádlott tehát a dollároknak magánforgalomban vásárlásával nem valósította meg az 1922 : XXVI. tc. 1. §. első bek. 1. pontjában meghatározott bűntett tényálladékát, hanem csupán a 4550/ 1931. M. E. sz. rendelet 4. és 9. §-a alá eső kihágást követte el. Ennek a kihágásnak büntethetősége azonban az 1931 : XXVI. tc. 3. §-ának utolsó bekezdése értelmében elévülés okából megszűnt, mert az elsőfokú bíróságnak ebben az ügyben 1944. évi szeptember hó 28. napján tett utolsó intézkedése óta több mint egy év telt el, anélkül, hogy törvényes bíróság az elévülést félbeszakító határozatot hozott, vagy intézkedést tett volna. Minthogy elkobzásnak a 4550/1931. M. E. sz. rendelet 9. §-ának harmadik bekezdésében és a 310/1937. M. E. sz. rendeletben foglaltak szerint akkor is helye van, ha a bűnvádi eljárást elévülés okából folytatn" nem lehet, 25