Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

B. M. számú rendelet 38. §. 1. pontja között a határvonalat. A hamis adatok bejelentését meghaladó többlet nyújt alapot a közokirathamisításban való elítéléshez. A m. Kúria : A vádlott az államrendőrség ny.-i kapitányságának bejelentő hivatalánál benyújtott, állandó lakásának bejelentésére szolgáló Bejelentőlap vonatkozó rovataiban az apját B. I.-nak, magát pedig 1918-ban született és megelőzőleg Budapesten lakott özv. N. I.-né, B. Erzsébetnek tüntette föl, noha az apjának és saját magának családi neve B, ő pedig 1915-ben született, megelőzőleg állandóan Diósgyőrött lakott és M. Istvánnak különváltan élő felesége. Eme tényállás mellett azután nyilvánvalóan téves és csak puszta föltevésen alapszik az elsőfokú bíróságnak a másodfokon is érintetlenül hagyott az a további megállapítása, hogy az előbb megjelölt bejelentő hivatal a hozzá érkezett és a vádlott személyes jogviszonyának lényegére vonatkozólag valótlan tényeket tartalmazó Bejelentőlapnak az adatait a rendőri nyilvántartókönyvbe bevezette. Ilyen nyilvántartókönyv ugyanis a rendőrségen sehol sincs, hanem a rendőrség a Bejelentőlapokat rendszerint a bejelentésre kötelezett személyek nevének megfelelő betűrendben csoportosítva, vagy pedig az úgynevezett nyilvántartólap (kartoték) kiállításával, avagy valaminő más erre alkalmas módon egyszerűen nyilvántartásba veszi, hogy azután az ilyen módon nyilvántartott tény, körülmény, vagy nyilatkozat alapján annak idején a szükséghez képest különböző célból közokiratot állíthasson és adhasson ki. így történt ez az adott esetben is. Az államrendőrség kapitánysága ugyanis a bejelentő hivatala által nyilvántartott vádbeli Bejelentőlap adatai alapján állította s adta ki 1945 március 27-én 1112. szám alatt azt az Igazoló-jegyet, vagyis közokiratot, amely a vádlott személyazonosságának megállapítására szolgált. Ennek a közokiratnak az elnyerése szempontjából pedig a származás, a név, a családi állapot és az előző lakóhely, mint az arra igényt tartó vádlott személyes jogviszonyainak lényegére vonatkozó körülmények nagy jelentőségűek, mert ezek nélkül az Igazoló-jegy kiállítására nem is kerülhetett sor. Mindezeknél fogva a vádlott terhére megállapított és a Btk. 400. §-ának első bekezdésében meghatározott közokirathamisítást kizárólag azáltal követte el, hogy az ő személyes jogviszonyainak a lényegére vonatkozó és az ő szándékos közreműködésének az eredményeként az illetékes hatóság által nyilvántartásba vett valótlan ténykörülmények utóbb az arra ugyancsak illetékes szerv által hivatali hatáskörben kiállított és kiadott Igazoló-jegynek elnevezett közokiratba kerültek. (B. III. 72/1946. 1946 április 10.) 2 1