Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

R. J. vádlott a feljelentést néhány hétre visszatartja, hogy a sértett ez alatt a nyomokat eltüntethesse. A sértett ezután N. B. vádlott kezéhez 500 pengőt, majd mindkét vádlottnak külön-külön további 500 pengőt fizetett le. Az első 500 pengőn a vádlottak megosztoztak. Az utóbb fizetett összegek viszont a nyomozó közegek útján megkerültek, mert azok a vádlottak leleplezését szolgálták. Ezeket meghaladóan azonban nincs oly ténymegállapítás, amely szerint a vádlottak az általuk javasolt megoldás és az anyagi juttatásból való elzárkózás esetére a feljelentéssel kapcsolatos eljárás természetes következményein túlmenő hátrányok bekövetkezését helyezték volna a sértettnek kilátásba, s hogy a sértettnek vonakodás esetére ügye rosszindulatú és igazságtalan elintézésével kellett volna számolnia. Az ajánlat elutasítása esetére tehát a sértettnek csak arra kellett elkészülnie, hogy az eljárásnak szabad folyása lesz, s hogy csupán R. J. vádlott jelzett támogatása fog elmaradni. A javasolt megoldás mellőzése esetére tehát a sértettet illegális hátrány nem fenyegette, ily fenyegetés hiányában pedig a jelen esetben zsarolásról szó nem lehet. A vádlottak tevékenységének a súlypontja a sértett tévedésbe ejtésében áll. Ehhez képest eljárásuknak az a lényege, miszerint • abból a célból, hogy a sértettet indokolatlan anyagi áldozatra bírják és maguknak s egymásnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, a sértettet a feljelentés valódiságára nézve rosszhiszeműnen, vagyis fondorlatosan megtévesztették és őt fizetésre bírván, neki 500 pengő vagyoni kárt okoztak. Vádlottak magatartása tehát a rendelkező részben körülírt csalás bűntettének a tényálladékát valósítja meg. A Btk. 381. §. 2. pontja szerinti minősítés azért helytálló, mert R. J. vádlott detektívfelügyelői állásánál fogva közhivatalnok, aki a csalást egy hatáskörébe tartozó feljelentéssel kapcsolatban, tehát hivatala körében követte el, s mert nevezettnek ez a közhivatalnoki jellege, amely a vádlottak tudata szerint is döntő hatással volt a sértett megtévesztésénél és elhatározásának irányításánál, mint osztható körülmény N. B. vádlottra is kihat. (B. III. 3.542/1944. 1946 március 1.) 22 Közokirathamisítás — hamis személyi adatok alapján történt bejelentéssel. (Btk. 400. §.) Tanulságosan vonja meg a K. a közokirathamisítás és a Kbtk. 43., az 1879 : XXVIII. tc. 19. §-a, illetőleg a 380.000/1941. 23