Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

104 fillérben volt megállapítva. Az uzsorabíróság S. M. vádlottat az ellene emelt vád alól lényegében azért mentette fel, mert az adás-vételi ügyet teljesedésbe ment a dughagymának legmagasabb árát megállapító rendelet hatálybalépése előtt ; a rendelet anyagi büntetőjogi vonatkozású rendelkezésének visszaható ereje nincs. A vételárnak utánvétel alakjában törtónt utólagos teljesítése ennélfogva kívülesik az ártúllépés keretén ; az ügyletből származó jogvit a — az ügylettől való esetleges elállás vagy a legmagasabb árat meghaladó összegnek a visszakövetelése — pedig csupán polgári perútra tartozhatik. Ezzel szemben a budapesti ítélőtábla bűnösnek mondta ki S. M. vádlottat az 1920 : XV. tc. 1. § 1. pontjába ütköző árdrágító visszaélés vétségében. A felülvizsgálati bíróság jogi álláspontja szerint S. M. vádlott az ártúllépés vétségét elkövette azáltal, hogy az utánvételezett — a maximális árhoz képest jelentős mértékben magasabb — vételárat az imént hivatkozott rendelet hatályba lépését követő időben elfogadta. A legfőbb államügyész véleménye szerint ez a jogerős másodfokú ítélet törvénysértő a következő okokból : Megsértette a felülvizsgálati bíróság ítéletével mindenekelőtt a Kt. (1875 : XXXVII. tc.) 336. §-ának első bekezdésében foglalt ama jogelvet, hogy »a vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek úgy a vétel tárgyára, mint az árra megegyeztek.« Eszerint tehát a 100 kg dughagymának adás-vétele jelen esetben 1942. évi március hó 5. napján, vagyis a dughagyma legmagasabb árát megállapító közellátási miniszteri rendelet hatályba lépése előtt már végbement. Nem tartozik viszont az árdrágító visszaélés bűncselekményének tényálladékához az áru nyomban vagy későbben történt átadása, továbbá a vételár nyomban vagy későbben történt felvétele (kifizetése) sem. Az úgynevezett >>távolsági ügylet«, vagyis az árunak az eladó részéről más helyen lakó vevő részére elküldése esetén : az átadás és a vételár nyomban megfizetése — mint jelen esetben — nem is lehetséges. Ehhez képest az ügyletkötés befejezése idején S. M. vádlott tudata az ártúllépés tényálladékát nem foghatta át és az akarata sem irányulhatott ennek a bűncselekménynek az elkövetésére. A szándék hiánya miatt tehát ezt az árdrágítást elkövetnie sem lehetett. (Btk. 75. §. második bekezdés.) Az a körülmény, hogy az ármaximáló rendelet hatályba lépése után a Kt. 345 — 348. §-aiban foglalt szabályoknak és feltételeknek sérelme nélkül — nevezett vádlott nem utasította vissza a vételár címén utánvételezett és neki tartozásként járó, esetleg vitathatóvá vált összeget : büntetőjogi következmények szempontjából még nem tekinthető olyan értékű cselekménynek, mintha S. M. vádlott az adás-vételi ügyletkötés befejezése után a maximális árat, bár kétségtelenül meghaladó összeget, mint >>a legmagasabb árnál magasabb árat« fogadta volna el. Ebben az esetben ugyanis S. M. vádlott az utánvét folytán neki adósa részéről kifizetett követelését vette kéz 15