Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

hez, ami történetesen valamely korábban kötött vételár összegének felelt meg. A legfőbb államügyész indítványa alapos. A Kt. a legfőbb államügyész által helyesen felhívott 336. § 1. bekezdése szerint : »a vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek úgy a vétel tárgyára, mint az árra megegyeztek.« Ehhez képest az a körülmény, hogy az ügyletkötő felek nyomban, vagy bizonyos idő elmúltával teljesítenek-e, az adás-vétel hatályossága szempontjából közömbös. Következőleg annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy az adás-vétel az 1920; XV. tc. 1. § 1. bek. 1. pontjába ütköző árdrágító visszaélés (ártúllépés) jelenségeit feltünteti-e, nem a teljesítésnek : az átadásnak, vagy fizetésnek az időpontja, hanem az az időpont az irányadó, amikor a felek a vétel tárgyára és az árra megegyeztek. S. M. vádlottnak az a tette sem minősíthető ártúllépésnek, hogy a vevő által a maximáló rendelet hatályba lépése után küldött vételárat átvette, tehát >>elfogadta«, mert az 1920 : XV. tc. 1. § 1. bek. 1. pontja a >>fogad el« kifejezéssel az ártúllépésnek azt az esetét határozza meg, amikor az eladó »követelés« vagy »kikötés« nélkül a vevő által önszántából tett árajánlata alapján jut a legmagasabb árat meghaladó vételárhoz. Erről azonban adott esetben nem lehet szó. Ezek szerint S. M. vádlott bűnösségének megállapítása és megbüntetése törvénysértő. B. I. 74/1945., 1945. évi december hó 6. 13. Árdrágítás bűntettében bűnösnek talált, de elmebetegség okából felmentett vádlott ügyében a tulajdonát alkotó bűnjelek élkóbzandók. (1920 : XV. te. 1. § 2. bek. 5. §. 3. bek. Btk. 76. §. Bp. 477.) A budapesti Ítélőtábla bűnjelként vádlottól lefoglalt tárgyak elkobzását a Bp. 61. § és az 1920: XV. tc. 1. § 2. bek. értelmében elrendeli. Indokold* : Vádlottnak az elsőbíróság által megállapított cselekménye kétségtelenül kimeríti az árdrágító visszaélés (ártúllépés) bűntettét képező bűncselekmény tényálladékát. Az ítélőtábla jogerős ítéletében vádlottat ennek ellenére a Bp. 32C>. § 3. pontja alapján a Btk. 7G. §-ában írt beszámítást kizáró ok miatt — mert a vádlott a cselekmény elkövetése idején a beszámítást kizáró elmebajban szenvedett — felmentette. E felmentés azt jelenti, hogy a vádlott alanyi bűnössége megállapítható nem volt. Ellenben tárgyi bűnössége fennállott. Tárgyi értelemben tehát a bűncselekmény elkövettetett s így azok a cikkek, amelyekre a cselekmény elkövettetett, s amelyek a vádlott tulajdonát alkották, az 1920: XV. tc. 1. § 2. bekezdése értelmében elkobzandók. B. VITT. 396/1940., 1946. évi március hó 23. 16