Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)
Indokolás: A vádlott az új kecske i vasúti állomás harmadik sínpárjáról induló vonathoz akkor akart a pályatesten átmenni, amikor egy vonatának a második sínpáron érkezése már jelezve volt, s amikor az ezt a vonatot váró nagyszámú utasközönség — a sértett állomásvezető figyelmeztetése és visszatartó tevékenysége ellenére — a korláttal elzárt várakozóhelyről kitörve, a második sínpár felé igyekezett. Nem kétséges tehát, hogy gondatlanul járt el a vádlott, amikor az utasok tömegén átfurakodva a második sínpáron átmenni akart. Márpedig ez a gondatlan cselekvése volt az elindítója azoknak a további eseményeknek, amelyek az állomásvezető halálos megsérüléséhez vezettek. Az állomásvezető ugyanis a vádlottat a második sínpár között megpillantván, figyelmeztette a vonat közeledésére és e figyelmeztetéstől, valamint a vonat közeledésének észlelésétől lélekjelenlétét vesztett vádlótnak a második sinpár között megállása volt az oka annak, hogy az állomásvezető a vádlott megmentése végett a vádlotthoz ugrott, elgondolásának gyors kivitelét azonban a karjába történt ösztönös kapaszkodással és pillanatnyi huzakodással a vádlott megnehezítette és így a befutott vonat mindkettőjüket elütve, az állomásvezető halálos sérüléseket szenvedett. Vádlottnak a bekövetkezett halálos eredménnyel ilykép okozatosan összefüggő gondatlansága — a M. Kúria felismerése szerint — kimeríti a büntetendő gondatlanság jogi fogalmát, Büntetőjogi gondatlanság ugyanis csak akkor nem terheli a tettest, ha jogsértő eredmény bekövetkeztét a mindennapi élet rendes gondossága mellett sem láthatta előre. A vádlott azonban ilyen gondosság kifejtése esetén számolhatott volna azzal az eshetőséggel, hogy az adott viszonyok között, az utasok tömegén való átfurakodásával és a második sínpárra lépésével nemcsak önmagát teszi ki életveszélynek, hanem más személyek részére is a testi épségüket, vagy életüket veszélyeztető helyzetet teremthet. A vádlott büntetőjogi felelősséggel járó gondatlanságának megállapíthatásán pedig mitsem változtat az, hogy a sértett figyelmeztető kiáltása is közrehatott a vádlott lélek jelenlétének elvesztésére, sőt még az sem szüntetné meg a vádlott büntetőjogi felelősségét, ha a sértett részéről elhangzott figyelmeztetés nélkül jogsértő eredmény nem is állott volna elő. B. I. 2.999/1944., 1946. évi január hó 25. 0. Sikkasztás fennforgása független óitól, hogy a teltesnek módjában áll-e az eltulajdonított érték visszatérítése. (Btk. 355., 461., 475. §.) 7
