Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

beli, az 1914. évi XL. t.-c. 4. §-ába ütköző s ezen § 2. bekezdése szerint minősülő hatósági közeg elleni erőszak vétségének minősíti. Indokolás : Az ítélőtábla úgy találta, hogy akkor, amikor a vádlott egy alkalommal több rendőrközeget bántalmazott, cselekménye az állandó bírói gyakorlat értelmében egységet és nem többséget képez. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek erre vonatkozó részét a Bp. 385. § 1. b. pontjában meghatározott anyagi semmisségi okból megsemmisítette és a vádlott ezen cselekményét egyrendbeli, az 1914: évi XL. t.-c. 4. §-ának 2. bekezdésében meghatározott hatósági közeg elleni erőszak vétségének minősítette. A főállamügyész helyettese a fellebbviteli főtárgyaláson a Bp. 384. § 4. pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének az azt megelőző főtárgyalással együtt való megsemmisítését indítványozta, mert a vádlott által bántalmazott M. János rendőralezredes — attól függetlenül, miszerint a vádbeli eset elkövetésének idejében a vádlott kikérdezésének színhelyét képező kerületi rendőrkapitányság vezetője volt: mint rendőrtiszt, hatóság tagjának tekintendő, így a sérelmére elkövetett bántalmazás az 1914. évi XL. t.-c. 2. §-ának 2. bekezdésében meghatározott bűntettet képez., melynek elbírálása a törvényszék háromtagú főtárgyalási tanácsának hatásköTÓbe tartozik. Az ítélőtábla a főállamügyész ezen álláspontját magáévá nem tette. Ugyanis az állandó bírói gyakorlat szerint rendőrtiszt csak akkor tekinthető hatóság tagjának, ha a rendészeti közigazgatás fontosabb intézkedéseit saját elhatározásával valósítja meg, ilyennek pedig a fogalmazási személyzet vagy a rendőrfelügyelői kar minden egyes tagja nem tekinthető. Vitatható az, hogy M. Jánost, mint a kerületi rendőrkapitányság vezetőjét, hatóság tagjának kell tekinteni, viszont azonban a bűnvádi eljárás során semmi adat sem merült fel arra, hogy amikor a vádlott M. Jánost bántalmazta, tudta volna, hogy az akkor a detektív szobában tartózkodó M. János, a kapitányság vezetője lenne. Ha pedig a vádlott tudatában, ez a körülmény nem merült fel, terhére a cselekmény súlyosabb minősítését maga után vonó tényálladéki elemet megállapítani nem lehet. 6178/1946. B. II. sz. — 1947. január 28. 92. A közszükségleti cikk engedélynélküli kivitele miatt indított bűnügyben a bűncselekmény egyik tényálladéki eleme a közveszélyesség. 9.480/1945. M. E. sz. r. 1. §. 94