Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

semmisségi panasznak van helye, — miután úgy kell tekinteni, mintha a Te. 110. §-a alapján eljárt bíróság nem első, hanem másodfokon hozta volna meg az ítéletét. Minthogy pedig a Bp. 556. §-a 3. bekezdésének helyébe lépett Te. 122. §-a akként rendelkezik, hogy szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő vétségre, vagy ily vétség mellett még más vétségre, illetőleg kihágásra vonatkozó ügyben a vétséggel vádolt, vagy amiatt elítélt, továbbá házastársa, törvényes képviselője és védője, ha a törvényszék szabadságvesztésbüntetést alkalmazott, a törvényszéknek másodfokú ítélete ellen a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja esetében semmisségi panasszal élhet, — a jelen esetben az államügyészségi megbízottnak az ítélet ellen a vádlott terhére a Btk. 91. §-ának alkalmazása miatt, a kiszabott büntetés súlyosbítása végett és a vádlottnak a kiszabott büntetés enyhítése végett bejelentett perorvoslata a törvény értelmében ki van zárva. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésként bejelentett, de semmisségi panasznak tekintendő perorvoslatokat, mint törvényben kizártakat, a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése alapján visszautasította. • (B. II. 2.694/1946. - 1946. augusztus 13.) 70. Jogtalan bekís'értetés rendőr által a Btk. 475. §-ánah első bekezdésében meghatározott vétségnek tényálladéki elemeit teljesen kimeríti. (Btk. 475. §.) A magyar Kúria: a semmiségi panaszt elutasítja. Indokolás: A vádlott a hivatali hatalommal való visszaélés tekintetében is a bűnözési szándék hiányát vitatja, amennyiben azzal védekezik, hogy csak azt akarta megmutatni a sértettnek, hogy hatalmában van őt a rendőrörsre bekísértetni. Ez a körülmény kétségtelenül enyhíti a vádlott bűnösségének súlyát, de az a bűnösség megállapítása szempontjából a Kúria szerint is közömbös. A vádlott ugyanis N. Aranka sértettet fegyveres rendőrrel kísértette be a rendőrörsre, anélkül, hogy erre a sértett bárminő okot szolgáltatott volna. Kétségtelen tehát, hogy a vádlott sértettet jogtalan módon kényszerítette a rendőrőrsön való megjelenésre, a vádlottnak ez a cselekménye pedig a Btk. 475. §-ának első bekezdésében meghatározott vétségnek tényálladéki elemeit teljesen kimeríti. (B. III. 1.229/1946. - 1946. évi augusztus hó 21.) 68