Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

év november hó 13-án kelt körrendelet 3. bekezdése értelmében a községi elöljáróság a beszolgáltatási kötelezettséget nem teljesítő gazdálkodókat 1945. év november hó 30. napjáig írásban tartozik felhívni a beszolgáltatási kötelezettségnek 3 nap alatt való teljesítésére. A megállapított tényállás szerint ez nem történt meg, a községi elöljáróság a vádlottat a fent írt rendelet parancsoló rendelkezése ellenére írásban nem szólította fel a teljesítésre. — Az a körülmény, hogy a felszólítás írásban azért nem történt meg, mert a községi elöljáróságnak az ebhez szükséges nyomtatványok rendelkezésére nem állottak, a büntető per elbírálására közömbös. A 751.264/1945. K. M. sz. rendelet 3. bekezdésében írt felhívási mód tényálladéki alkatelemét képezi a vádba vett bűncseleménynek. Minthogy pedig a bűncselekmény e lényeges tényálladéki alkateleme — az írásos felhívás — hiányzik, ezért a vádlott cselekménye a vád tárgyát képező bűncselekményt nem meríti ki. (B. VIII. 1.241/1946. - 1946. augusztus 17.) 69. A Bp. 426. §. 2. pontja értelmében elintézett ügyekben az ítélet ellen a büntetés mértéke tekintetében nincsen helye perorvoslatnak. (Bp. 426. §. 2. Te. 122. §.) A budapesti ítélőtábla: a fellebbezésként bejelentett, de semmisségi panasznak tekintett perorvoslatokat visszautasítja. Indokolás: Ebben az ügyben a járásbíróság, mint a Te. 110. §-a alapján eljárt bíróság előtt megtartott tárgyaláson az államügyészségi megbízott a végindítványában az írásbelivel egyezőleg tartotta ugyan fenn a vádat, vagyis lopás bűntettével vádolta B. L. vádlottat, — azonban az ítélet ellen amiatt nem jelentett be perorvoslatot, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét az időközben már hatályba lépett 2.000/1946. M. E. sz. rendelet 1. §-ára való figyelemmel — az értékre való tekintettel — lopás bűntette helyett lopás vétségének minősítette. Ehhez képest a meghozott ítélet a bűncselekmény ós annak minősítése tárgyában a váddal egyezőnek volt tekintendő. Ennek következtében a Bp. 381. §-ának 2. pontja értelmében az ítélet ellen nem fellebbezésnek, — hanem a Bp. 426. §-ának 2. pontjához képest 5* 67