Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

26 t. cz. 20 §-a szerint senkitől sem lehet a kereseti jogot megtagadni, a ki azon czikk által megsértve érzi magát. (1869. deozember 30-án 4849. sz. a.) 121. Kiszáradt víz medrének felosztása iránti keresetek az aranyossági ügyek hasonlatosságára az alispáni bíróság elé tartoznak, s az ily perügyekre a semmitőszék hatásköre az átmenet, intézk. XIX. czikkének 1. pontja értelmében ki nem terjed. (1869. deczetnber 31-én 4795. sz. a.) 122. Az eljegyzési viszonyból származó azon peres kérdésekre, melyek felett a polg. törv. rendtartás életbe léptetése előtt az egyházi törvényszékek Ítéltek, a polg. törv. rendi 22. §-a nem alkalmazható, következőleg, ha a kereset tárgya 300 frtot túl nem halad, sommás eljárás elé tartoznak. (1870. január 10-én 3482. sz. a.) 123. A nyelvkötésseli büntetést tartalmazó végzések ellen nem semmiségi panasznak, hanem felebbezésnek van helye. (1870. január 10-én 3845. sz. a.) 124. Az eskü kivételére csak a biró levén feljogosítva, oly eskütétel, melynél az eskü egyedül csak a jegyző előtt tétetett le, semmis (polg. törv. rendt. 240. 242. és 243. §§-ai.). (1870. január 11-én 3782. sz. a.) 125. A szolgabíró esküdttársával együtt levén hivatva az illetőségéhez tartozó ügyekben a bíráskodást gyakorolni, a sommás bíróság szabályszerűen alakítottnak nem tekinthető, ha a szolgabíró egyedül vett részt a határozat hozatalánál.1) (1870. január 12-én 3406. sz. a.) 126. A szolgabíró nem levén arra feljogosítva, hogy távolléte idejére önmaga nevezzen magának helyettest a sommás ügyekbeni bíráskodásra, az ilyképen megbízott esküdt által esküdtJ) Az 1871 : XXXI. t. cz. 1. és 2. §-a folytán jelentőségét vesztette