Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

97 397. Tekintve, liogy a kir. semmitőszék a polg. törv. rendtartás 344. §-át állandóan aként értelmezte, hogy az abban engedett kifogások utján egyedül a biztosítási végzések érdeme által okozott sérelmek orvosolhatók; tekintve, hogy a biztosítást szenvedett fél a biztosítást rendelő végzés ellen, a mennyiben az önálló kérvény folytán hozatott, a birói illetőség kérdésében a polg. törv. rendtartás 297. §-ának 2., 3. és 4. pontjaira alapított semmiségi panaszszal akadálytalanul élhet, a mennyiben pedig e kérvény beadásával egyidejűleg a biztosíttatni kért követelés iránti per is folyamatba tétetett, illetőségi kifogásait a perbeli tárgyalás során terjesztheti elő: a polg. törv. rendtartás 344. §-a szerint használt kifogások folytán az illetőségi kérdés vitatásának és eldöntésének nincs helye. (1874. november 3-án 12705. sz. a.) 398. Tekintve, hogy az átmeneti intézkedések XIX. cz. 1-ső pontjából kifolyólag arányosítási ügyekre a semmitőszéknek a polg. törv. rendtartás szabályain alapuló hatásköre ki nem terjed; úgy tekintve az 1871. évi LM. t. czikk 47. §-át és 51. §-a második bekezdését, valamint az 1871. évi LV. t. czikk 24. és következő §§-ait: ily ügyeknél a birói illetőség, illetve hatáskör kérdése sem tartozik a kir. semmitőszék eldöntése alá. (1874. november 5-én 13539. sz. a.) 399. Miután a polg.törv. rendtartásban, mint annak 288. és 292. §§-aiból is kitűnik, a »felebbezvény« és »felebbezéss kifejezések egyenlő értelműek, a 306. §. pedig a felébbviteli jogorvoslatok közül csakis a felebbezvény beadási határidejének elmulasztásáért engedi meg az igazolást: a semmiségi panasz beadási határidejének elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. (1874. november 12-én 14338. sz. a.) Viíjdaty. A senimítüszék t. ü. megállapodás. 7