Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

vényt és szokásokat törvénykezésileg magyarázzák, s hogy egy országos legfőbb bíróság jogi nézeteit és jogi meggyőződését foglalják magukban, melytől az igen fontos indokok nélkül eltérni nem szokott: mindezeken kivül nagy hatálylyal birnak az ujabb jogelvek és jogtételek megállapítására nézve is, melyek folytonos használat és szokás útján az ország egyéb hiróságai előtt is irányadóul szolgálókként szerepelnek. Jól megjegyzendő azonban, hogy ezen curiai határozatok — szoros jog szempontjából — nem birnak kötelező erővel sem magára a kir. curiára, honnan eredetüket veszik, sem az alantas bíróságokra nézve. A bíróságokat csak a törvény kötelezheti és saját legjobb meggyőződésük. Ha tehát az ügyállás minden oldalú megfontolása után úgy vannak meggyőződve, hogy a kérdéses curiai határozat helytelen jogi véleményen alapul: ily esetben nem az szerint, hanem önállólag és függetlenül azon bizonyosság szerint hozzanak ítéletet, mely az előadott tények- és fennálló törvényekhez képest saját nézetükkel is legjobban megegyezik. A curiai határozatok használatánál ugyanis sohasem szabad szem elől téveszteni azt, miszerint sokszor csak egyetlen és pedig önmagában véve lényegtelen körülmény a tányálladék természetét elannyira megváltoztatja, hogy a döntvények alkalmazhatásának főfeltétele: a jogesetek közötti teljesegyen-