Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

T E I.ÖSZÓ. A törvények azon eseteket, melyek a jogéletben előfordulnak, ki nem meríthetik; sem annyira világosak nem lehetnek, hogy valódi értelmük felett kétség ne támadhasson. A törvényben magában hiányzik azon szervi erő, mely azt a mutatkozó szükség kívánalmaihoz képest tovább fejleszteni tudná. Épen azért' szükséges, hogy legyenek közegek az államéletben, melyek a mutatkozó hiányon segítsenek és — a törvényeket az élethez idomítva — kiegyenlítsék azon ellenmondást, mely közöttük egy vagy más oknál fogva előfordult. ilyen közeg volt Magyarországon — és most is az — a magyar királyi curia, melynek elvi határozatai (decisiones, sententiae), a törvényesség és anyagi igazság különös vélelme által is támogattatván, a polgári törvénykezés terén régi idők óta előkelő tekintélylyel birtak. A m. királyi curiának, mint semmítő és legfőbb itélőszéknek elvi határozatai ugyanis azonkivül, hogy az ügyfeleknek törvényül szolgának; hogy a fennálló tör-