Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Dologi kezesség. A dologi kezességből származó fizetési kötelezettséget nem lehet az 1920:XXXIV. tc 23. §. (2) és (3) bekezdése szerinti 2 évi határidő lejárta után érvényesíteni azon a címen, hogy a K. K. H. Ö. 88. §. (2) bekezdésben említett bizonyítványt nem váltották ki. A megtámadott illeték kiszabása a B. J. és neje eladók, továbbá if j. V. J. és társai vevők között 1922 jan. 16. napján kötött adásvételi szerződés alapján történt. Az ügyletbein a panaszos nem volt szerződő fél. Annak illetékéért őt közvetlen fizetési kötelezettség nem terheli, dologi kezesség címén pedig csak akkor, ha ennek törvényes feltételei megvannak. — Az 1920-.XXXIV. tc. 23. §-ban foglalt jogszabályok szerint a dologi kezesség magát az ügylet tárgya ingatlant terheli, tehát — az egyéb törvényes feltételek fenforgása mellett is — csak azzal szemben érvényesíthető, aki az érvényesítés időpontjában az ingatlannak tulajdonosa. — A panaszossal szemben az érvényesítés az 1928 febr. 13. napján kelt és 1928 márc. 21. napján kézbesített adóhivatali felhívással történt meg. A panaszos azonban ekkor már nem volt tulajdonosa az ingatlannak, mert azt még 1925 ápr. 11. napján eladta G. A. és társa b.-i lakosoknak, akiknek terhére a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 1927 jan. 24. napján az említett illeték erejéig a zálogjogot bekebelezte. — Nem helytálló a m. kir. pénzügyigazgatóság határozatának az érvelése, hogy a panaszos kötelezettségét az a mulasztása állapítja meg, hogy a K. K. H. Ö. 88. §. (2) bekezdése szerinti bizonyítványt a saját tulajdonjogát megalapító jogügylet megkötése előtt nemkérte ki. A most idézett jogszabály nem kötelezettséget' ró a félre, hanem jogot ad neki, hogy az átruházás tárgya ingatlant terhelő köztartozásokról az elsőfokú pénzügyi hatóságoktól bizonyítványt kérjen. A jog nem gyakorlása nem mulasztás s így a rosszhiszeműség megállapítására nem alkalmas. A dologi kezességből származó fizetési kötelezettséget a jóhiszemű tulajdonossal szemben sem lehet aZ-1920:XXXIV. tc. 23. §. (2), (3) bekezdései szerinti 2 évi határidő lejárta után érvényesíteni. A panaszos már nem volt tulajdonosa az ingatlannak az érvényesítés idején, őt rosszhiszeműség nem terheli s ezért marasztalásának nincs törvényes alapja. 1723. sz. ejh (1931). A dologi kezesnek, illetve tényleges birtokosnak felelőssége nem terjed ki a szerződő feleket személyileg terhelő bírságra. A dologi kezesnek, illetve tényleges birtokosnak felelőssége nem terjed ki a szerződő feleket személyileg terhelő bírságra, — minélfogva panaszost, aki a kérdéses ingatlant a kincstári illetéknek zálogjogilag történt biztosítása előtt szerezte meg, a bírság tekintetében a felelősség alól felmenteni kellett, mivel a jogügylet bejelentése körül elkövetett mulasztás miatt megszabott bírság, a 73