Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Dologi kezesség. kötelezettség az illetékszabályok előbb hivatkozott rendelkezése szerint különben is terhel. Ezek a rendelkezések tehát nem érintik az esetleges új szerzőt, mint harmadik tulajdonost, amennyiben ezekből a rendelkezésekből jogosan általában nem következtethető az, hogy az ingatlannak új megszerzője fizetésre kötelezett adóssá válnék, vagy válhatnék. A szabad kézbőli új szerző ugyanis az 1883:XLIV. tc. 95. §-ának első és második bekezdése szerint felelős ugyan az illetékért, de osak mint dologi kezes; és ezért, mint ilyen, csupán az tartozik tűrni, hogy az illeték a birtokába jutott ingatlanból behajtassék. A kezesi minőség pedig egyenesen kizárja azt, hogy a kincstár, mint hitelező, a fizetésre személyesen kötelezett adós, illetve adósok helyett csupán kezesképen szereplő új szerző ellen legyen köteles követelését érvényesíteni. 1101. sz. ejh (1912). Ingatlan vagyonátruházás iránt létrejött jogügylet után az átruházás tárgyát képező ingatlant terhelő illeték harmadik jóhiszemű szerzőtől dologi kezesség címén nem követelhető akkor, ha az illeték a vagyonátruházási jogügyletnek illetékszabás végett történt bejelentésétől számított 2 év alatt telekkönyvikig nem biztosíttatott. Az 1881:XXXIV. tc. 39. §-ának 4. bekezdése szerint a vagyonátruházást tartalmazó jogügyletnek illetékkiszabás végett történt bejelentésétől számított 2 év elteltével a vagyonátruházási illetéknek telekkönyvi biztosítása az időközben tulajdonjogot nyert jóhiszemű harmadik személyek ellen el nem rendelhető. 17. sz. jogegységi. Ingatlan vagyonátruházás iránt létrejött jogügylet után az átruházás tárgyát képező ingatlant terhelő illeték, időközben az ingatlanra jóhiszemmel tulajdonjogot nyerő harmadik személytől, dologi kezesség címén csak akkor követelhető, ha az illeték a vagyonátruházási jogügyletnek illetékkiszabás végett történt bejelentésétől számított két év alatt telekkönyvi bejegyzés által biztosíttatott. Az adásvevési jogügylettől járó illeték, amelynek jelzálogi biztosítása a kir. járásbíróság-, mint telekkönyvi hatóság végzésével csak 1904. évben történt, panaszostól a jogügyletnek illetékkiszabás végett történt bejelentéstől számított két éven túl követeltetett az adásvevés tárgyát képezett ingatlan tényleges birtoklása címén, már pedig az 1881:XXXIV. tc. 39. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelőleg ily címen valamely 2 éven belül jelzálogilag nem biztosított illeték a harmadik jóhiszemű birtokostól két éven túl már nem követelhető. 711. sz. ejh (1906). 72