Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Ingatlanok, ingók, jogok. jog. amelynél fogva a jogosult a telken vagy felszíne alatt építményt létesíthet és tarthat fenn. Az ily jogot a magánjogi jogrendszerek különbözőkép kezelik, nehézséget okozván az, hogy lényegében a jog azon a gondolaton nyugszik, hogy egy épület vagy más a telken található létesítmény tartozik ehhez a föld és terület nélkül, holott jogilag a földdel, telekkel, összeköttetésbe hozott tartósan beépített létesítménynek nem lehet önálló léte, hanem csak a föld és telek alkotó része és így nem lehet egy külön jog tárgya, hanem szükségkép a föld és telekre vonatkozó jogviszony is benne foglaltatik. A nehézséget úgyis akarták kikerülni, hogy e jogviszony létesítését megakadályozzák. Az élet szükséglete azonban régebben is létesítette az ilyen jogviszonyokat és a modern élet legníjabb irányzata, főleg a háború utáni lakásszükséglet gazdaságos kielégítése újból gyakorivá tette. — Telekkönyvi rendszerünk felállításakor az optk. alapján bírálták el a hasonló jogviszonyokat és osztott tulajdonról beszéltek. A magyar magánjog nem ismerte el az osztott tulajdon rendszerét, amint lényegében ez a jog nem is tulajdon. Ujabb jogrendszerek, hazai jogunk, polgári törvénykönyv tervezeteink is ezt a jogot idegen dologra vonatkozó dologi jognak, helyesebben korlátolt dologi jognak fog'ják fel, amely a telki és személyes szolgalmak mellett szerepel ós az összes magánjogok felfogása szerint, ha nem is tulajdon, de a jogosultnak sokkal nagyobb joga van, mint bármely más idegen dolog használójának. — Vagyonátruházási illetékről szóló törvényünk (1920:XXXIV. tc.) függetlenül attól, hogy mai magánjogunk az osztott tulajdon intézményét nem ismeri, az osztott tulajdon értékelésére („osztott tulajdonnál — ha t. i. az épület nem a telek tulajdonosáé" — stb. 27. §. 5. b.) állít fel szabályt és az illetékegyenértéknél (121. 2. b. 125. §. 5. b) is felépítménytulajdonos és telektulajdonosról szól. — A felvetett kérdést azonban nem az idézett törvénycikk 27. §-ának 5. b., hanem 2. §-ának 2. bekezdésében foglalt jogszabály oldja meg. A hivatkozott rendelkezés szerint ugyanis az ingatlanra vonatkozó, haszonélvezeti vagy használati szolg-alom — ideértve a lakásjogot is — az illetékkötelezettség szempontjából az ingatlanokkal egyenlő elbánás alá esik. Az épület- és építményi jog ingatlanra vonatkozó korlátozásnak — mint amilyen a személyes szolgalom is —, egy külön fajtája, amely terjedelmében és tartalmában, a tulajdonjoghoz közeledve meg is haladja a haszonélvezeti jogot. Az illetéktörvény külön nem sorolja fel az épület-, építményi jogot, mert magánjogi törvénykönyvünknek hiányában, külön fajtának nem tekinti és ha az értékelésnél állít is fel különleges szabályt, itt azt mellőzte. Minthogy ugyanazon ismérvek ezen többletben is meg vannak anélkül, hogy a használat, — haszonélvezet — lakásjog keretén túlmenő többlet, különleges vagy más szabályozást találna, az itt felállított szabály erre az esetre is irányadó és így ez az ügylet is az ingatlan vagyonátruházási ügylet illetéke alá esik. 167. sz. jogegységi (1931). 3* 35