Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

O. — Mentességek. Az 1880:XXXI. tc. 5. §-ábaii biztosított illetékmentesség csak a helyi érdekű vasutakat illeti meg s az a vasútépítő vállalkozóra ki nem terjed. A helyi érdekű vasútakróí szóló 1880:XXX1. tc. 5. §-ában enge­délyezett illetékmentesség egyedül és kizárólag a helyi érdekű vas­útak részére biztosíttatván, ez az illetékmentesség panaszló félre, mint vasútépítési vállalkozóra ki nem terjeszthető, mivel az 1880:XXXI. tc. 5. §-a kedvezményt foglal magában, már pedig a kedvezményt kiterjesztőleg magyarázni nem lehet. 77. sz. ejh (1898). A helyi érdekű vasutakat megillető törvényes illetékmentesség nem személyes, hanem tárgyi természetű. Ez a mentesség kiterjed azokra az engedményokiratokra is, amelyekkel a helyi érdekű vasút az őt államsegélyként és postaszállítás fejében szerződésileg megillető összes évjárulékait a befektetési tőkének beszerzése cél­jából valamely pénzintézetre engedményezte. Az illeték az után az engedmény után íratott elő, amelyekkel panaszos az 50 évre adott évi 12.550 K államsegélyt és az ugyan­azon időre a postaszállítás után biztosított évi 5000 K-t a P. H. E. takarékpénztár egyesület részére engedményezte. Minthogy az 1880:XXXI. tc. 5. §-a az építési illetőleg befektetési tőkének bármi módon való beszerzése céljából kötött minden szerződés illetékmen­tességét biztosítja, minthogy az sem vitás, hogy panaszos a 2 jára­dékot azért engedélyezte nevezett takarékpénztárnak, hogy a be­fektetési tőkét ezek segélyével beszerezhesse, kétségtelen, hogy a befektetési tőke beszerzését lehetővé tevő engedményezési szerző­déseket az illetékmentesség a törvény alapján megilleti. Téves e tekintetben a panaszolt végzésnek az az indokolása, hogy a men­tesség az illetékszabályok 12. §-a értelmében a takarékpénztárra ki nem terjedvén, ez az illetéket megfizetni tartozik, panaszos tehát, mint ki az illeték fizetését a takarékpénztár helyett szerződésileg elvállalta, fel nem menthető. Ugyanis az elutasítás azon a téves feltevésen alapul, mintha a törvény 5. §-a csaik a helyi érdekű vasútak személyes illetékmentességét állapítaná meg, holott a törvény kétségtelen célzata oda irányul, hogy a mentesítés általá­ban véve magát az ügyletet illeti, mert tárgyi mentesség nélkül a törvény célját el nem érhetné, amennyiben az ellenkező törvény­alkalmazás mellett a százalékos illeték felében, a fokozatos illeték pedig egészben fenmaradna, amelyet azután az ügyletek természe­téből kifolyólag az illetékköteles magánfél minden egyes esetben szerződésileg a helyi érdekű vasútra hárítaná át. 853. sz. ejh (1009). 28S

Next

/
Oldalképek
Tartalom