Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)
O. — Egy okirttt több jogügylet felett. rótt le, holott a kincstár 1575 frt 50 kr illetéket igényel. A különbözet onnan ered, hogy a társaság az egy csoport által történt sorsjegyvásárlást egy jogügyletnek tekinti, s ennek megfelelően rótta le a vételártól a III. fokozat szerint járó illetéket. A panasz tárgyává tett határozatban érvényesített felfogás szerint ellenben az egy csoport által történt sorsjegyvásárlás annyi jogügyletet foglal magában, ahány résztvevő tagja van a csoportnak, s az illeték ennek megfelelően minden egyes ügylet figyelembevételével, következőleg a különböző ügyletektől járó illetékek teljes összegével rovandó le. E felfogásnak egyedüli alapja az, hogy az alkalmi egyesületet képező csoport jogi személynek nem tekinthető. Minthogy azonban az egyedüli irányadó kérdés, vájjon az egy csoport által történt sorsjegyvásárlás egy jogügyletnek vagy a csoportban résztvevők számának megfelelő több jogügyletnek tekintendő-e, az alkalmi egyesületek jogi személy minőségétől teljesen független, mert ellenkezőleg ez a kérdés a jogügylet tárgyának azonosságán fordul meg. Minthogy a tényállás szerint a csoport, mint ilyen, vásárolt bizonyos értékű sorsjegyeket és nem a csoportnak minden egyes tagja vásárolta meg az összérték bizonyos hányadrészének megfelelő értéket, így pl. a 25 résztvevőből álló 324-ik csoport vásárolt 33.000 frt értékű sorsjegyet; tehát nem úgy áll a dolog, hogy a csoportnak minden tagja vásárolt 1320 frt értékű sorsjegyet. Minthogy a dolog természete szerint kétségtelen, hogy ha egy alkalmi egyesület önmagában egységes jogügyletet köt, ez a jogügylet nem minősíthető több jogügyletnek pusztán azért, mert az alkalmi egyesületnek több tagja van, minthogy a sorsjegyvásárlásra alakult csoport, mint ilyen, a vele szerződő eladóval szemben feltétlenül egy szerződő félnek tekintendő, a panasznak helyt adni kellett. 152. sz. ejh (1899). Az özvegynek a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben tett oly nyilatkozata után, amellyel megengedi, hogy a haszonélvezettel átvett ingóérték biztosításául az ingó értékét tulajdonjoggal megillető örökös javára a saját tulajdonát képező ingatlanain a zálogjog bekebeleztessék, illeték kiszabásának helye nincsen. S. K. terhére a II. fok. szerinti illeték azon az alapon Íratott elő, mert a S. K. által örökölt ingók az özvegy haszonélvezetével terhelve lévén, a hagyaték tárgyalási jegyzőkönyvben az özvegy megengedte, hogy a haszonélvezetbe átvett ingó érték biztosítására S. K. javára az özvegy tulajdonát képező ingatlanokon a zálogjog bekebeleztessék. — Ez a jelzálog lekötés, mint oly kikötés, amely a hagyaték rendezését tárgyazó jegyzőkönyvben a végett tétetett, hogy a visszaadás kötelezettség teljesítése biztosíttassék, az illetékszabályok 54. §-a értelmében külön ületék alá nem esik. 263. sz. ejh (1900). 188
