Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)
V. — Kisajátítás. nál nincsen. Ezen utóbb felhivott törvényes rendelkezésből nyilvánvaló, hogy az előbb felbivott törvény 64. §-a 1920 nov. 1-én hatályát veszítette és ezen időponttól kezdődőleg kisajátításoknál csak az 1920:XXXIV. tc. 113. §-ában megadott illetékmentességnek van helye. — Az 1920:XXXIV. tc. 113. §-a szerint az 1881:XLI. tc. 1. §-ának 1—12. pontjaiban meghatározott célokra kisajátított ingatlanok után vagyonátruházási illeték nem jár. Panaszos sem vitatja azt, hogy a kiszabás tárgyát képező kisajátítási egyességben megjelölt ingatlant az 1. §. 1—12. pontjaiban felsorolt célok valamelyikére szereztette meg, mert a vagyonátruházás plébániatemplom, rendház, internátus és gimnázium elhelyezése céljára, vagyis az 1881:XLI. tc. 2. §-ában említett célokra történt. Az 1920: XXXIV. tc. 113. §-a alapján tehát a vagyonátruházási illeték alól mentességnek a jelen esetben helye nincsen. — Panaszos azon az alapon igényli a mentességet, hogy az 1920:XXXIV. tc. 113. §-a csak az 1881 :XLI. tc. 1. §-ának 1—12. pontjaiban meghatározott eseteket említi és a 2. és 3. §-okról nem tesz említést, tehát ezen utóbb említett §-okban felsorolt esetekre nézve a mentesség továbbra is érvényben van. Panaszosnak ez az állítása helytálló volna akkor, ha az 1920:XXXIV. tc. felhívott 8. §-a nem szüntetett volna meg minden mentességet, vagyis nem szüntette volna meg teljesen az 1881 :XLI. tc. 64. §-ának hatályát, amelynek helyébe az 1920:XXXIV tc. 113. §-a lépett. Kisajátításoknál tehát a mentességet más, mint a 113. §-ban foglalt rendelkezések alapján elbírálni 1920 nov. 1. óta nem szabad. 1639. sz. ejh (1929). v Ingatlanoknak uccarendezés céljára, városok (községek) által történő kisajátítása után jár a vagyonátruházási illeték. Az 1920:XXXIV. tc. 8. §-ának 4. pontja szerint mindazok a mentességek, amelyeket külön törvények egyes jogi vagy természetes személyekre vagy egyes vagyonátruházásokra megállapítottak, — a törvény életbelépte napjától kezdve megszűnnek és — újabb törvényes rendelkezés nélkül, — más mint ebben a törvényben megadott mentességnek vagy kedvezményes illetékkulcsok alkalmazásának helye a vagyonátruházásoknál nincs. — Ezen rendelkezés folytán hatályát vesztette az 1881-.XLI. tc. 64. §-ának a kisajátítások keretében létrejött vagyonátruházásokra illetékmentességet biztosító szabálya is. — Azokat az eseteket, amelyekben a kisajátított ingatlanok után ezentúl sem jár ingatlan vagyonátruházási illeték, az 1920:XXXIV. tc. 113. §-a határozza meg. — Ezen törvényszakasz első bekezdése szerint az állam, a törvényhatóság, a község (város), továbbá az 1883:XXIII. tc. 68. §-a alapján szervezett vízitársaságok által az 1881:XLI. tc. 1. §-ának 1—12. pontjaiban meghatározott célokra kisajátított ingatlanok után nem jár ingatlan vagyonátruházási illeték. — Az 1881:XLI. tc. azonban az uccák 150
