Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Megbízás alapján való vétel. Megbízás alapján való vétel. (110. §.) Midőn ingatlannak bíróilag történt elárverezésénél a részvénytársaság igazgatója a részvénytársaság részére meghatalmazotti minőségének igazolása nélkül ingatlant vesz, árverési vevőül a részvénytársaság igazgatója saját személyében tekintendő s ha ezen minőségében az ingatlant a részvénytársaságra ruházza, új vétel létesül. A panasszal megtámadott illeték azon „átruházási okirat" után szabatott ki, melyet N. Gy. a k.-i takarékpénztár részére a t.-i 2246. sz. tjkvbeli ingatlanra vonatkozólag kiállított. Ezt az ingatlant ugyanis nevezett, mint a k.-i takarékpénztár igazgatója végrehajtási árverésen kifejezetten ezen minőségében vette ugyan, de mivel a takarékpénztárnak meghatalmazását az 1881 :LX. tc.-ben foglalt végrehajtási törvény 174. §-ában megállapított 8 nap alatt be nem mutatta, árverési vevőül nevezett N. Gy. saját személyében tekintetett. Ennélfogva állíttatott ki a kifogásolt illeték alá vont okirat, amellyel N. Gy. ezt a takarékpénztár igazgatói minőségében vett ingatlant a takarékpénztárra ruházza s a takarékpénztár azt elfogadja. Ennek az így előírt illetéknek törlését a takarékpénztár azért kéri, mert az árverési vételtől az illeték már kiszabatott s be is fizettetett, az az okirat pedig, mellyel a nevezett igazgató az ingatlant a takarókpénztárra ruházza át, illetékköteles jogügyletet nem tartalmaz. Ugyanis az 1875.-XXXVII. tc.-ben foglalt kereskedelmi törvény 186. valamint az 1868:LIV. tc.-ben foglalt perrendtartás 84. §-ának szelleméből következik, hogy az intézeti igazgató az illető intézetet meghatalmazás nélkül képviseli; éppen azért a fennforgó esetben a végrehajtási törvény 174. §-ának alkalmazása értelemmel nem bir, mert meghatalmazásra egyáltalán nem volt szükség s az illeték alá vont okirat csak kisegítőül szolgált a telekkönyvi hatóság által támasztott alaki nehézségek elhárítására, amint azt annak tartalma is igazolja. Ez iaz érvelés azonban tételes törvényeinknek meg nem felel. A kereskedelmi törvény 186. §-a szerint ugyanis „a részvénytársaságot hatóságok és harmadik személyek irányában az igazgatóság képviseli", mely a 182. <§>. szerint „egy vagy több személyből állhat" ugyan, de ennek az alapszabályokban meg kell állapítva lenni (157. §.). És a perrendtartás 84. §-a is csak azt rendeli, hogy a részvénytársaságok „az igazgatóság vagy az alapszabályokban kijelölt közegek által képviseltetnek". A kérdés tehát azon fordul meg, hogy a panaszló takarékpénztár képviselete alapszabályaiban miként van meghatározva, illetőleg cége mi módon jegyeztetik, mert a kereskedelmi törvény 63. §-a szerint ingatlan javakat ez alatt szerezhet. E tekintetben az alapszabályok 4. §-a akként intézkedik s ez a cégjegyzékben is így van kitüntetve, hogy tudniillik a cégjegyzést az igazgató, illetőleg az aligazgató 10 145