Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Közadók kezelése. 207—214. öröklési illeték. 21.1—219. 71 214. 1920:XXXIV. t.-c. 23. §. A 69.000/1934. P. M. r. 4. §-a abban az esetben, amikor a köztartozás behajtásának joga elévülés címén szűnt meg, nem alkalmazható. (Kb. 8336/1938. P. sz. — M. K. LIX. évf. 35.) öröklési illeték. 215. 1920:XXXIV. t.-c. 6. §. A templomépítés céliára rendelt hagyományt nem lehet közoktatási célra rendeltnek elfogadni. A hagyománynak az 1920:XXXIV. t.-c. 6. §-ában megállapított iletékmenltessége nem attól függ, hogy azt a hagyományos mire használja, illetőleg az örökösökkel való megegyezés értelmében mire jogosított használni, hanem attól, hogy a hagyományt az örökhagyó mire rendelte. (Kb. 14,140/1937. P. sz. — M. K. LIX. évf. 29.) 216. 1920:XXX1V. t.-c. 40. §. A hagyaték tárgyalásával kapcsolatban a közjegyző által készített külön jegyzőkönyvet nem a hagyatékot tárgyaló bíróságnak, hanem a közjegyzőnek kell illetékkiszabás céljára bemutatni, mert az 1927. évi IV. törvénycikk végrehajtási rendelete, a 11.000/1928. I. M. sz. rendelet 45. §-a szerint erre nézve az 1920:XXXIV. t.-c. 40. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. (Kb. 7736/1938. P. sz. és 3820 1938. P. sz. — M. K. LIX. évf. 40.) 217. 1920:XXXIV. t.-c. 84. §. Ha az örökös az osztálvegyesség folytán a törvény szerint reá szállott ingatlanokat nem kapta meg, ingyenes ingatlan vagyonátruházási illeték fizetésére nem kötelezhető. (Kb. 4.355/1938. P. sz. — M. K. LX. évf. 2.) 218. 1920:XXX1V. t.-c. 86. §. Az egyházi kegyúri jogból folyó kötelezettségek mint egyházjogi és rendszerint dologi íerhek — hacsak nem az örökhagyó személyéhez kötöttek — azt az örököst, akire a kegyúri jog és kötelezettség átszáll, vagy a hagyatéknak azt a részét, amelynek mindenkori birtoklásához vannak kötve, kétségen kívül terhelik, azokat tehát az öröklési illetékalap kiszámításánál figyelembe kell venni. Az örökhagyó által fizetett nyűg- és kegydíjaknak figvelembevehetésére nézve pedig az a döntő, hogy azok az örökösre csupán ebből a jogviszonyából folyólag átszállanak-e. vagy pedig azokat az örökös, azoknak önként magára vállalása folytán köteles-e fizetni. (Kb. 5.990/1937. P. sz. — M. K. LIX. évf. 28.) 219. 1920:XXXIV. t.-c. 88. §. 2. p. Az örökhagyó leszármazójának elhalálozása nem szünteti meg az örökhagyó és az életben maradt házastárs között a házassággal létrejött rokon-