Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Eljegyzés, házasságkötés, házasság megszűnése. 469. 181 K. Alaptalanul panasolja a fülperes felülvizsgálati kérelmében, bogyói nejének megfenyítése nem tekinthető oly súlyos sérelemnek, amelyből a neje jogos okot meríthetett a közös lakás elhagyására, mert (... mint a Kéjben. .) Ilyen menthető körülményt azonban a felperes nem igazolt, ezért jogszabálysértés nélkül helyezkedett a fellebbezési bíróság arra az álláspontra, hogy az alperes eltávozása jogos okból történt. Téves azonban a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a tettleges Bántalmazást a házastárs rendszerint megbocsátani nem tartozik ós hogv a jelen esetben az alperest a mogbocsátási kötelezettség csak azért terhelné, mert a peresfelek részéről, az ideiglenes nőtartási perben, az életközösség fenntartása érdekében közeledés történt és az elől alperes sem zárkózott el. A megbocsátást kötelessg ugyanis minden esetben fennáll akkor, ha a vétkes fél magatartása nem olyan súlyos természetű, hogy a házasélet folytatását a sértett félre nézve elviselhetetlenné tenné. Ennek elbírálásánál jelentőséggel bír a házasfelek egyénisége, életszínvonala és társadalmi elhelyezkedése. A peresfelek egyszerű földmívelő emberek. Az ilyen életviszonyok között élő, kevésbé művelt egyéneknél, az indulatok kitörése rendszerint féktelenebb és durvább módon szokott megnyilvánulni és könnyen vezet tettlegességre, de viszont nem is hagy oly mélyreható nyomokat a házasfelek lelkületében, amelyek házaséletüket végleg és helyrehozhatatlanul ff-ldúlttá tennék. Az ilyen életviszonyok közt élő házasfelek tettleges bántalmazásánál tehát általában abból kell kiindulni, hogy megfelelő kiengesztelés esetében fennáll a megbántott házasfél megbocsátási kötelessége. Minthogy a fent kiemelt tényállás szerint az alperes a felperes részéiül elszenvedett bántalmazása miatt jogos okból szüntette meg az életközösséget, a H. T. 77. §-ának a) pontjára alapított jelen kereset elbírálása szempontjából ügydöntő körülményként előtérbe lép az a kérdés, hogy a felperes eleget tett-e a m. kir. Kúria 406. sz. elvi jelentőségű határozatában, a jogosan különélő házastárshoz való őszinte és békítő közeledés tekintetében megszabott ama követelményeknek, amelyek elengedhetetlen előfeltételei annak, hogy az alperessel szemben a H. T. 77. §-ának a) pontja alapján fölléphessen. Ebben a vonatkozásban azonban nemcsak a tettleges bántalmazás puszta tényét, hanem a felperes terhére azt a körülményt is figyelembe kellett venni, hogy az alperes előrehaladott áldott állapotban volt. amikor őt a felperes bántalmazta, hogy azt követően alpereshez nem közeledett, hogy akkor sem koreste föl. amikor gyermeke született, hogy sem róla, sem gyermekéről nem gondoskodott és saját előadása szerint csak akkor kereste vele az érintkezést, amikor alperes 1037. március hó 2-án az ideiélenes nőtartási pert folyamatba tette. A m. kir. Kúria megítélése szerint a felperesnek fent vázolt magatar-