Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

176 Személyi és családi joi/. nak kimerítő ós tüzetes mérlegelése után tényként azt állapítota megf hogy úgy alperesnek, mint az édesanyjának a házasságkötés előtt tudomással kellett birnia arról, hogy az alperes az 1931. és 1932. években szervi szívbaj miatt orvosi kezelés alatt állott. Az alperesnek erészben a tényállás téves megállapítása miatt előterjesztett válasziratbeli panasza alaptalan. Alaptalan ez a panasz ábbán a vonatkozásban is, hogy a fellebbezési bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta a dr. K. Nándor orvos által 1940. március hó 1-ről és 1940. június 27-éről keltezett orvosi bizonyítványok, valamint a Szent Rókus kórház által 1940. április 27-én kiállított igazolvány tartalma alapján megállapítható azt a körülményt, hogy az alperes állapota nem oly súlyos, hogy egy esetleges terhességet kihordani nem tudna. Alaptalan ez a panasz azért, mert a fellebbezési bíróság helyesen utal ebben a vonatkozásban ítéletében arra, hogy az a kérdés, hogy az alperes teherbe juthat és gyermeket kihordhat-e csak másodlagos jellegű és csak folyománya annak, hogy az alperesnek szervi szívbaja van. miként azt egyébként az alperes által hivatkozott bizonyítványok is megállapítják. Nem kellett tehát vizsgálni, hogy az alperes tudott-e szívbajának említett következményeiről vagy sem, mert nem erre, hanem a szívbajra, illetve a szívbajra utaló ama tünetekre és jelenségekre állott fenn a nyilt közlési kötelezettsége, amelyek leánykori háromízbeni gyógykezeltetése alatt a bizonyítás adatai szerint felmerültek és általa is észlelhetők voltak, mert csak mindezek közlése esetén lehetett a felperes a házasság megkötése előtt abban a helyzetben, hogy megfontolás tárgyává tehesse azt, hogy a már korábban fellépett betegség előre nem látható következményeit a házassági életközösség fennállása alatt vállalni kívánja-e, vagy sem. Minthogy ezek szerint alperes egészségi állapotának egyik lényeges körülményére vonatkozóan közlési kötelezettségét tudatosan megsértette, a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, amidőn arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes megtévesztése fennforog. A fellebbezési bíróság azonban felperesnek a perben két ízben is tett és dr. S. Henrik orvosnak az ellenkező következtetésre alapot nyújtó vallomásának elhangzása után is kifejezetten fenntartott beismerése alapján tényként megállapította, hogy felperes már 1939. augusztusban dr. S. Henriktől, majd utána szeptember hó folyamán D. Bélától tudomást szerzett arról, hogy az alperes gyógyíthatatlan szívbajban szenved és emiatt gyermeke nem lehet, ennek ellenére tovább folytatta vele a szakítás napjáig kiterjedő házassági életközösséget. Felperes utal ugyan felülvizsgálati kérelmében a fellebbezési eljárás során már előterjesztett arra a védekezésére, hogy a tudomásszerzésre vonatkozó beismerő kijelentéseit csak mások téves tanácsára és útbaigazítására tette meg a bíróság előtt, Ámde a m. kir. Kúria ennek dacára a felperes beismerésének teljes bizonytíó er.őt tulajdonított egyrészt azért, mert az olyan tényre vonatkozik, amely a kereseti igény megállapítását