Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)
Eljegyzés, házasságkötés, házasság megszűnése. 464. 177 kizárja, a Pp. 669. és 670. S-ainak egybevetéséből pedig önként következik, hogy az ilyen beismerésnek a házasság megtámadására irányuló perben is teljes joghatálya van, de másrészt azért is, mert a felperes egész felülvizsgálati kérelme lényegileg a házassági törvény 62. és 65. §-ainak alkalmazását kizáró arra a körülményre van felépítve, hogy ö csupán az alperes súlyos szívbajára való tokintettel az orvosok által tanácsolt kíméletből folytatta az alperessel a remélt javulás bekövetkezéséig az éb-tközösséget, ebben az állításában pedig szükségszerűleg bentfoglaltatik a szívbaj fennállásáról való tudomása. Az 1894:XXXI. t.-c. 62. és 65. §-ának alkalmazását kizáró fent említett védekezése szempontjából a felperes azt sérelmezte felülvizsgálati kérelmében, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett, amidőn ebben a vonatkozásban figyelmen kívül hagyta a m. kir. Kúria gyakorlatában jelentkező azt a szabályt, amely szerint az 1894:XXXI. t.-c. fent idézett szakaszaiban említett helybenhagyás nem következik be abban az esetben, amikor a házasságot megtámadó fél tudatában volt a házastársa életveszélyes betegségének és arra való tekintettel csak kíméletből folytatta vele a további házassági életközösséget. Ez a panasz is alaptalan. Helyesen utal ugyanis a fellebbezési bíróság ebben a vonatkozásban arra, hogy a felperes által állított kímélet gyakorlásáról a fennforgó esetben nem lehet szó. mert felperes a tudomásszerzés után nemcsak együttélt a közös lakásban az alperessel, hanem vele még két hónapon át a rendes nemi életet is folytatta, már pedig kétségtelen, hogy a nemi érintkezés az idegrendszert, de különösen a szivet is igen nagy fokban igénybe veszi. A felperes által ezzel szemben felülvizsgálati támadásként előterjesz tett amaz érvelésének, hogy a fellebbezési bíróság ezzel az ítéleti indok'-, lássál hívatlanul orvosi szakkérdés taglalásába bocsátkozott és hogy a részben mindenesetre lényeges és ügydöntő az a körülmény is, hogy nem ő, hanem az alperes kezdeményezte a nemi érintkezést. — nincsen semmi helytálló alapja, mert az orvosi tudományban járatlan egyén előtt is tudott általános tapasztalta igazság, hogy a nemi éritkezéssel járó izgairaak, bármiképen került is arra a sor, idegbeteg vagy szívbajos emberre káros kihatással vannak, sőt a betegség súlyához képest reá nézve életveszélyt is jelenthetnek, és mert egyébként is erre utaló adatok hiányában nem kínálkozik semmiféle alap annak feltételezésére, hogy a szóbanforgó két hónap alatt alperes kezdeményezte volna, a nemi érintkezést, mórt a nő lelkiségéből következik, hogy a nemi közösülésnél a kezdeményezés nem a nőre. hanem a férjre hárul. Ezek alapján pedig meg kellett állapítani, hogy nem a kímélet, hanem a szeretet és benső vonzalom irányította a felperest akkor, amikor annak dacára, hogy kétségtelen bizonyságot szerzett arról, hogy a nej-3 gyógyíthatatlaln szívbajban szenved, vele az életközösséget folytatta. Ilyen tényállás mellett pedig jogszabálysértés nélkül helyezkedett a üj Döntvénytár 1942. 12