Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Eljegyzés, házusúsykötés, házassáy meyszünése. 461. 173 fel és igazolt-e olyan tényeket, amelyek a közös lakásból történt eltávozását kellően megalapozzák. Ezen a ponton a fellebbezési bíróság az iratok tartalmának megfelelőén mutat reá arra, hogy az alperes okul azt hozta fel, hogy a felperes a nászajándékokat a maga részére követelte és ő nem volt hajlandó a felItoros szülőivel együtt lakni, azonban az utóbbi elhatározásának okául tárgyi adatul e per során sem hozott fel egyetlen tényt som. A m. kir. Kúria a maga részéről is osztja a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy ha szokatlan is miszerint a férj a nászéjszakán a nászajándékok átadását követelje, ez a körülmény az alperest nem jogosította fel a házas életközösség megszakítására. Azonban a 14. alsz. jegyzőkönyv tartalma szerint személyes meghallgatásakor az alperes maga adta elő, hogy a községükben az a szokás, miszerint a fiatal házasok egybekelésük után egy ideig az egyik vagy másik házasfél szülőinél laknak és csak azután vesznek fel külön lakást: fiz sem vitás, hogy a felperes csillés bányamunkás, kinek jövedelme a külónlakást nehezen birta el, emellett a felperes be volt sorozva katonának és várta a behívását s így katonai szolgálata alatt az alperes eltartásáról másként nem is tudott gondoskodni, csak úgy, ha a saját szülőinek a háztartásába veszi és hagyja. Ezek a nem vitás tények a m. kir. Kúria megítélése szerint kellően alátámasztják a felperes Éva nevü nővérének a tanúvallomását, azt tehát a fellebbezési bíróság nyilván helytelen okfejtéssel hogyta figyelmen kívül a tényállás megállapításánál; ezért a m. kir. Kúria Sz. Éva határozott és közvetlen tudomáson alapulóként előadott vallomása alapján a Te. 40. §-a értelmében, tényként azt állapítja meg, hogy a peresfelek a házasságuk előtt abban állapodtak meg, hogy a felperes szülőinél kezdik illetve egyideig ott folytatják házasegyüttélésüket. Ebből következik az is, hogy az alperes azzal, hogy ezt a közös lakást a nászéjszakán elhagyta a házasegyüttélést jogos ok nélkül szakította meg és abban egyedül az alperest kell vétkesnek tekinteni. A m. kir. Kúria mégis úgy találja, hogy a fellebbezési bíróság a felperest az anyagjogi rendelkezéseknek megfelelően utasította el bontókeresetével. Ugyanis nem lehet szem elől téveszteni a felperesnek a 9. alsz. jegyzőkönyvben megrögzített azt a személyes előadását, amely szerint az alperessel úgy állapodott meg, hogy a katonaságtól való visszatérése után külön lakásba fognak költözni, hogy ő erre tekintettel. K. Mihálytól szándékozott is egy szoba konyhás lakást kibérelni, ami azért maradt el, mert az alperes a katonai szolgálata alatt ama személyes kérdéseire, hogy hajlandó-e vele együttélni, ha a katonaságtól visszatér, sohasem adott határozott választ, ezért amikor a katonaságtól visszatért, többé szeméhresen nem közeledett az alpereshez. A m. kir. Kúria a tények alapján úgy találja, hogy a felperes, ki azt is előadta, hogy ő az alperest az életközösség visszaállítására többször