Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

174 Személyi és családi jog. is felhívta, ezzel a magatartásával annak adott kifejezést, hogy dacára annak, miszerint az alperes őt elhagyta az alperessel való megállapodását — hogy külön lakást vesz fel a katonaságtól való visszatérése után, — magára nézve mégis kötelezőnek tartotta. Ezért neki állott-kötelességében a katonaságtól történt leszerelése után a házasegyüttélés lehetőségét nyújtó külön lakásnak a megállapodásszerű megszerzése; ennek azonban saját előadása szerint eleget nem tett. Nem változtat ezen az az előadása, hogy az alperes neki határozott választ nem adott. Ilyet ugyanis mindaddig nem is várhatott, amíg külön lakást nem szerzett. Az alperes tehát annak a bírói úton való felhívásnak, amely öt nem külön lakásba való visszatérésre szólította fel, nem volt köteles eleget tenni. A peradatok szerint a felperes az alperest a községházához még katonai szolgálata alatt és pedig 1938. évi november hóban hívatta, amikor leszerelése előtt 2 napi szabadságon volt otthon. A kifejtettekből folyóan közömbös, hogy ez a találkozás a községházánál miért nem következett be. Az erre kért bizonyítást a fellebbezési bíróság eljárási jogszabálysértés nélkül mellőzhette s így e bizonyítás lefolytatása iránt előterjesztett feloldás iránti kérelmet teljesíteni nem lehetett. (1941. júl. 1. — P. III. 2164/1941.) 462. Ht. 55. §. — Házasulok közlési kötelessége. — A házasságkötésnél a feleknek egymással szemben még külön kikötés hiányában sem szabad előéletükből elhallgatni azokat az erkölcsi fogyatkozásokat, amelyek a házasságnak nemcsak erkölcsi, de a szabad akaratból való elhatározásra vonatkozó iogi alapját is megdönthetik és ezzel a házasság célját és fennállását szükségképpen veszélyeztetik. Ez a szabály, tekintet nélkül a felek társadalmi elhelyezkedésére, általános érvényű. Az egyszerű földmívelő osztályhoz tartozó egyének házasságánál is áll az az alapfeltétel, hogy a házastárs előélete a kölcsönös tisztelet és megbecsülés fenntartására alkalmas legyen. Más kérdés azonban az, hogy a házastárs erkölcsi fogyatkozásának tudata gyakorol-e, vagy gyakorolt-e és milyen mértékű befolyást a másik fél házasságkötési akaratára- A m. kír. Kúria felfogása szerint ugyanis ezt a kérdést kizárólag a felek lelki tulajdonsága és erkölcsi érzülete dönti el. K. A fellebbezési bíróság eme kérdés elbírálásánál helyesen utal ítéletében arra a jogelvre, hogy (... mint a Fejben ...) Ebből a szempontból bírálva a felek házasságkötését, a m. kir. Kúria nem hagyhatta figyelmen kívül a fentiek szerint előre bocsátott tényállásban lerögzített azt a körülményt, hogy az alperes még a házasság megkötése előtt közölte a felperessel, hogy neki egy korábbi viszonyból származó leánygyermeke van, amire felperes könnyedén odavetette „nem