Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

A közigazgatási bíróság hatásköre és eljárása adó rs illetek- 111 ügyekben. 382—;lH4. Hatásköri ügyek általában. 385—391. 388. 1907:LXL t.-c. 7. §. 1. bek. E jogszabály bármely pontja alá tartozó hatásköri összeütközést tehát az eliárásra hivatott bírói és közigazgatási vagy különböző bírói hatóságoknak a felek kérelmére konkrét ügyben hozott, velük szabályszerűen közölt s amennyiben nem az ügy érdemére vonatkozó, hanem a hatáskör kérdésére szorítkozó határozatról van szó: egyúttal jogerőre emelkedett határozatai létesítenek. (1942. jún. 22. — 1942. Hb. 113.) 389. 1907:LXI. t.-c. 7. §. 1. bek. Közigazgatási hatóságok között támadt hatásköri, illetőleg illetékességi jogvita nem eredményez a Hatásköri Bíróság elbírálása alá tartozó hatásköri összeütközést. (1942. máj. 18. — 1942. Hb. 119.1 Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre polgári ügyekben. Általában. 390. 1907:LXI. t.-c. 7. §. E §-ban foglalt kimerítő felsorolás nem állapít meg hatásköri összeütközést akkor, amikor a rendes bíróság a saját hatáskörét az ügyben megtagadta, a közigazgatási hatóság pedig ugyanannak az ügynek az érdemében határozott. (1941. okt. 13. — 1941. Hb. 31.1 391. 1907: LXI. t.-c. 7. §. 1. bek. Ügyazonosságot kizárólag magának az ügynek az azonossága létesít, vagyis, hogy a személyi és tárgyi azonosságon felül az ügy ugyanolyan jogi vonatkozásban, tehát azonos tény- és jogalapon legyen a különböző hatóságok döntésének tárgya. Hb. A hatásköri összeütközés előfeltételeként megkívánt ilyen ügyazonosságról azonban a jelen esetben nem lehet szó. Az egyik eljárás (a hagyatéki eljárás) ugyanis az örökös (örökösök) öröklés (vagyis magánjogi jogszerzés) címén szerzett tulajdonjogának a hagyatéki bíróság által való tanúsítása. A másik eljárás pedig az a közigazgatási hatósági eljárás, melynek során a m. kir. földmívelesügyi miniszter közjogi szempontból tette bírálat tárgyává azt, hogy a hagyaték tárgyát képező ingatlanoknak, illetőleg azok egy részének az örökös javára öröklés jogcímén történő átírása (az örökös tulajdonjogának bekebelezése) az 1939: évi IV. t.-c. földbirtokpolitikai rendelkezéseit sérti-e vagy sem. Ezek szerint más-más jogi szempontból bírálta el mind a kir. járásbíróság, mind a m. kir. földmivelésügyi miniszter az ingatlanok felerészének T. B.-né örökös javára történt bekebelezése niegengedhetőségét. Következőleg ebben az ügyben ügyazonosságról nem lehet szó. Ügyazonosság hiányában pedig hatásköri összeütközés nem merült fel. (1942. máj. 18. — 1941. Hb. 32.)