Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Nyugta- és számlailleték. 338—343. 103 az egyesületet sem alanyi, sem tárgyi tekintetben nem terheli a nyugdíjkifizetések után az 1883. évi .VIII. t.-c. 7., illetve 4. §-ában, nemkülönben az 1920. évi XXIV. t.-e. 18. §-ában meghatározott illetékfizetési kötelezettség, s ennek folytán azoknak a visszatérítését a pénzügy igazgat óság jogszabálysértéssel tagadta meg. A panasz alaptalan. A panaszos egyesület nyugdíjszolgáltatásainak a jogalapja az a kötelmi szerződés, amely az egyesület megalakításával kapcsolatban, az egyesület és a tagjai között létrejött s amelynek értelmében az egyesület arra kötelezte magát (alapszabályok 4. §-a), hogy a részére átengedett vagyonnak (alapszabályok 3. S-a), mint szolgáltatásnak ellenében — a vagyon és annak hozadéka, illetve az egyesület kötelezettségei között mindenkor fennálló arányban — tagjai részére megfizeti azokat a nyugdíjösszegeket, amely őket a részvénytársasággal kötött szerződésük alapján megilleti. Ez a szerződés nyugdíjat biztosító szerződés, mert általa a panaszos meghatározott szolgáltatás ellenében, meghatározott személyek élettartamától függően, meghatározott összegeknek a fizetésére kötelezte magát. Az a körülmény, hogy a panaszos javára kikötött szolgáltatás nem a tagok ismétlődő díjfizetéseiben le,tt megállapítva, hanem meghatározott vagyonnak egyszersmindenkorra történt átengedésében, a szerződés említett jogi természetét nem érinti, mert a biztosítási szerződésnek a szolgáltatás ismétlődése, nem fogalmi kelléke. Minthogy a nyugdíjat biztosító alany nem az 1883. évi VIII. t.-c. 1. §-ában említett egyes személy, hanem a törvény 7. §-ában említett társulat, vagyis több személy egyesüléséből keletkezett jogi személy, a nyugdíjkifizetések vélelmezett nyugtája után járó nyugtailletéket az 1883. évi VIII. t.-c. 4. §-ában, illetve az 1920. évi XXIV. t.-c. 18. §-ának 2. b) pontjában meghatározott 1%-os mérvben, illetve az ez után járó rendkívüli pótlék összegében tartozott megfizetni, s minthogy a panaszos az illetékeket ebben a mértékben fizette be. még részbeni visszatérítésnek sincs helye. Az a körülmény, hogy a 4.070/1940. M. E. sz. rendelet a biztosító egyesületek működésének az elismerését milyen feltételekhez kötötte, a szóbanlévő illetékjogi kérdés szempontjából már csak azért is közömbös, mert a rendelet 1. §-a kifejezetten is megállapítja, hogy a biztosító egyesület tekintetében adott meghatározása, csak a rendelet szempontjából bír érvénnyel. (1941. jún. 25. — Kb. 4.278/1941. P. sz. — 2135. E. H. — Pod. 1941. évi 4. f. 118.) 343. 1920:XXIV. t.-c. 18. §. Az 1920:XXIV. t.-c. 18. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott 1%-os nyugtaílleték alapja, a biztosítási szerződés alapján teljesített minden, tehát nemcsak a szerződésben kíkényszeríthetőleg kikötött szolgáltatás, (Kb. 15.447/1938. P. sz. és Kb. 348 1939. P. sz. — M. K. LIX. évf. 31.)