Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Határ jelhamisítás. — Vízáradás okozás. (1020—1022.) 653 b.) A kihágásokról szóló 1879;XL. törvénycikk. 1022. — Kbtk. 129. §. — Tulajdon elleni kihágás. K. — A kir. Ítélőtábla ítélete ellen közvádló B. A. vádlott terhére, a Bp. 385.§-ának 1. a) pontja alapján, vádlott felmentése miatt jelentett be semmisségi panaszt. Ez a panasz alapos. Az irányadó tényállás szerint a lopás miatt már ismételten büntetve volt B. E. vádlott, aki gazdasági szakiskolát végzett vajmester, az 1939. évi november hó 30-ára virradó éjjelen, Kaposvárott elkövetett nagyszabású betöréses lopás elkövetése után Celldömölkre ment. Távbeszélőn odahívta a Zalaegerszegen lakó és az ottani járásbíróságnál díjnokoskodó bátyját, B. A.-t, akivel már mintegy hat éve nem érintkezett, mert a szülői házból ki volt tiltva. A hívásra megjelent B. A. vádlottnak a lopás útján szerzett mintegy 9000 pengőből, egy szálloda folyosóján 6000 pengőt ajándékul átadott, amelyet utóbb nevezett elfogadott, a lakására vitt, majd a megindult nyomozás során, az 1939. évi december hó 8-án beszolgáltatott a csendörségnek. E tényállás B. E. és B. A. vádlottaknak ahhoz fűződő vallomásai' alapján bírálandó el, hogy a B. A. vádlott ellen orgazdaság bűntette címert emelt vád helytálló-e. B. A. vádlott tagadta bűnösségét. Azzal védekezett, hogy ő vonakodott a felajánlott pénzt átvenni, de az öccse megnyugtatta, hogy azt jogos úton szerezte, mert Törökországban volt és jól keresett, továbbá, mert a lóversenyen is nagyobb nyereségre tett szert. Az ajándék indokául azt hozta fel, hogy ezzel azt akarja meghálálni, hogy amikor még a szülői házban együtt voltak, bátyja több ször kisegítette őt. Minthogy az öccse jól volt öltözve, minthogy büntetett előéletéről nem tudott, minthogy tudomása szerint öccsének régi terve volt, hogy Törökországba megy, végül is hitelt adott öccse előadásának és elfogadta a 6000 pengőt. Ez a védekezés nem fogadható el. Azt ugyan a ín. kir. Kúria sem találja teljes megnyugvással megállapíthatónak, hogy B. A. vádlott határozottan tudta, hogy a pénz lopás bűntettéből származik, mert nem valószínű, hoggy B. E. vádlott ezt a bátyjának megmondta, mert vele 6 éve nem érintkezett és így nem tudhatta, hogy a bíróságnál alkalmazott bátyja ilyen közlésre milyen magatartást tanúsítana. Azonban a Kúria megítélése szerint rendkívül sok olyan körülmény van, amelyekből nyilvánvaló, hogy B. A. vád'ottnak gyanítania kellett, hogy B. E. a Kbtk. 129. §-ában felsorolt bűncselekmények valamelyike útján juthatott a neki ajándékozott pénzhez. B. A. vádlott, aki egyúttal jogszigorló is, állásánál és képzettségénéi fogva rendelkezik annyi élettapasztalattal, hogy megítélhette azt, hogy B. E. vádlott előadása nem fedheti a valót. A mai viszonyok között teljesen