Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

648 Büntetőjog. Szemérem elleni erőszak. 1015. — Btk. 233. §., 235. §. 2. p. — I. Szemérem elleni erőszakot alkotó cselekménynek ugyanazon terhelt által ugyanazon sértett ellen rövid idő közben ismétlése halmazatot állapít meg. — II. A mostoha nagyapa által a háztartásában és felügyelete alatt élő unokája ellen elkövetett cselekmény a 235. §. 2. pontja szerint minősül. K. —IV. A Bpn. 385. §-án;ik 1. b) pontja alapján a védelem két sérelmet panaszol. Téves a cselekményeknek folytatólagos egy cselekmény helyett kétrendü cselekményként halmazatban álló megállapítása és nem minősülnek a cselekmények a Btk. 235. §-ának 2. pontja szerint, mert a mostoha nagyapa (vádlott) háztartásában élő unoka (sértett) nem tekinthető a tettessel olyan viszonyban állónak, mint amelyet a Btk. 235. §-a 2. pontjának alkalmazása megkövetel. A panasz mindkét irányban alaptalan. A szóbanlevő folytatólagosság, illetve halmazat kérdésében mindeddig egységes bírói gyakorlat nem alakult. Az adott esetben a két cselekvést közelebbről meg nem határozható, de legalább is több napra terjedő időköz választotta el egymástól, a véghezvitel módja nem volt azonos, különösen pedig abban van igaza az alsófokú bíróságoknak, hogy itt a nemi vágynak két különböző alkalommal való, egymástól független két fölgerjedéséről s az annak nyomán keletkezett két önálló akaratelhatározásról van szó. Nincs ténybeli adat rá s föl sem tételezhető, hogy vádlott egyszersmindenkorra elhatározta volna mostoha unokája kéjvágya kielégítésére való felhasználását. Ezek szerint nem törvénysértő a halmazat megállapítása. Helyes és a bírói gyakorlatnak megfelelő a cselekménynek a Btk. 235. §-a 2. pontja szerint való minősítése (B. H. T. IV. 353.. és VI. 609. számú elvi határozatok). A vádlott annak a háztartásnak, amelyben a sértett élt, feje volt, sőt a gyermek annál is inkább a vádlott gondozására és felügyeletére volt bízva, mert a nagyanya szülésznői hivatásából kifolyóan éjjelente gyakran távol volt, hiszen éppen ez volt az oka annak, hogy a kisleány a vádlottal egy ágyban aludt. V. Minthogy az alsófokú bíróságok a cselekményt helyesen minősítették a Btk. 235. §-ának 2. pontja szerint, ennélfogva a Btk. 239. §-ának 3. pontja értelmében a bűnvádi eljárás megindításához magánindítványra szükség nem volt. Egyébként helyes a kir. ítélőtábla álláspontja, hogy törvényszerű magánindítvány is volt előterjesztve. Ehhez képest a védő semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 1. b) és L c) pontjai fölhívással bejelentett részeit alaptalanságuk okából a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében el kellett utasítani. Budapest, 1941. évi március hó 27. napján. (B. I. 3655/1940. szám.)