Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Izgatás. Hamis tanúzás. (1013—1014.) 647 vagy nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által" tette az osztály elleni izgatás tényálladéki elemévé és így á felhívás hiánya az osztály elleni izgatás tényálladékának teljességén nem változtat. A vádlott kijelentésében ezek szerint az osztály elleni izgatás alkotó elemei hiánytalanul megvannak és így bűnösségének megállapítása a törvény lényeges rendelkezésének megsértése nélkül történt. A vádlott izgató kijelentése csak a társadalom két osztályának békéjét veszélyezteti, ellenben az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló követelést nem foglalt magában. A vádbeli cselekmény tehát nem az 1921:111. t.-c. 5. §-ának első bekezdésében, hanem a Btk. 172. §. 2. bekezdésében és az 1938: XVI. t.-c. 4. §-ának 1. bekezdésében foglalt büntető rendelkezés súlya alá esik. — (B. I 439/1941. — 1941. III. 5.) Hamis tanúzás. 1014. — Btk. 224. §. 1. p. — Ez a büntethetőséget megszüntető ok fennforog akkor is, ha a hamis vallomás tételekor megszűnik annak a cselekménynek büntethetősége, amellyel a tanú a való megvallásával önmagát vádolná. K. — A bűnügyben tanúként kihallgatott B. a valónak megvallása által önmagát lopás bűntettével — vagyis büntetendő cselekménnyel — lett volna kénytelen vádolni. Javára tehát — a hamis tanúzás tekintetében — a Btk. 224. §-ának 1. pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró ok forog fenn és ehhez képest őt a Bp. 326. §. 3. pontjának harmadik tétele alapján föl kellett volna menteni. Igaz, hogy B. vádlottnak akkor, amikor a hamis tanúvallomást megtette, nem kellett attól tartania, hogy a valónak megvallása esetén bűnvádi eljárás indul ellene, mert a valóságnak megfelelő vallomásában anyja sérelmére elkövetett lopás bűntettével vádolta volna magát, ennek a cse lekménynek büntethetősége pedig magánindítvány törvényszerű visszavonása folytán a hamis tanúvallomás tételekor már megszűnt. Ez a körülmény azonban a Btk. 224. §. 1. pontjában foglalt büntethetőséget kizáró ok szempontjából közömbös, mert amint azt a Kúria a B. H. T. VI. kötetében 605 számú elvi határozatában is kimondotta, ennek a kizáró oknak egyedüli föltétele az, hogy a valónak megvallása által az illető tanú magát olyan cselekménnyel vádolja, amely a törvény szerint büntetendő. Mellékes tehát, és így figyelmen kívül hagyandó az a további kérdés, hogy a valónak megfelelő vallomás esetén az abban feltárt bűncselekmény üldöztetésének és a bűnvádi eljárás megindításának perjogi előfeltételei a tanúra nézve a hamis vallomás megtételekor megvoltak-e vagy sem? Ehhez képest B. vádlottat a Btk. 224. §-ának 1. pontján alapuló mentesség annak ellenére is megillette, hogy a valónak megvallása esetén ellene a vallomásában előadott bűncselekmény miatt bűnvádi eljárást indítani rem lehetett volna. (B. T. 5200/1940. — 1941. III. 14.)